Miért harapják le szó szerint a fejemet?

Én csak nem értem meg, hogy lehet állatot utálni. A medve is megöl, a krokodil is, a farkas is és a megvadult kutya is. De nem mind egyforma.

Ha utálod őket, abból kigyógyulnod kéne, és nem lezárni azzal, hogy márpedig mind utálva van.

Bár végül is teljesen mindegy, addig ameddig nem bántod őket.

Az a helyzet, hogy pl a németjuhászokat én sem kedvelem, mert egy haverom kutyája régen nekem ugrott, miközben előtte fél órát simogattam. Talán azért, mert a szemébe néztem, vagy mittudomén én hogy mért.

A párom apjának is van egy németjuhász keveréke és nem bízok benne sem, hiába tudom őt fegyelmezni, akkor se.

Nekem van két kistestű kutyám, őket imádom, soha nem harapnának meg. Kis korba leszoktattuk őket a harapdálásról és azóta sem jutott még eszükbe egyszer sem. Akárhogy dögönyözzük őket, akármit teszünk velük, nem lesznek sehogy sem agresszívak. A kaját is szépen veszik el.

Te meg a cicáknak, hármas :)

Én meg megpróbálok a lovaknak....pedig kiszámíthatatlan idegállatoknak tartom őket.

Egy rossz tapasztalat miatt már elkönyvelted magadban, hogy minden kutya rossz?

Megpróbáltad egyszer is megismerni, megsimogatni őket?

Mert ez olyan mintha egy rossz kapcsolat miatt soha nem szeretnél barátot/barátnőt.

"ettől még nem kell az összes kutyát utálni,nem mind egyforma,van csomó barátságos is"

No most én a békákat utálom. Pedig nem bánt egyik sem, és van köztük barátságos is. Erre is van valami bölcsességed?

Utolsó válaszoló...

Kiskoromban én is féltem a kutyáktól,mert nekem is voltak negatív tapasztalataim,de kinőttem,feldolgoztam legalábbis nagyjából.Én nem szólom le a kérdezőt,csak azt mondom,ezen lehet változtatni,legalábbis valamennyire.

Érthető a bölcsességem?

Utolsó válaszoló...

Kiskoromban én is féltem a kutyáktól, mert nekem is voltak negatív tapasztalataim, de kinőttem, feldolgoztam. Annyira, hogy bősz kutyabarát lettem, és az elmúlt 50 évben szinte mindig volt kutyám. Jelenleg nincs, de egy baráti német házaspár gyakran bízza rám a sajátját, ha programjuk van.

A békákkal azonban más a helyzet. Kölyökként szerettem őket, fűvel bélelt kis kosárkámban még a lakásba is sokat felhurcoltam, anyám nagy bánatára. Ám kamaszkorban valamiért (nem tudom okát adni) megutáltam őket, és ez az utálat azóta is tart.