Kutya vagy a macska áll a szívetekhez közelebb? Férfi vagy nő vagy?

Természetesen minden kis állatka aranyos, de nekem pillanatnyilag galambom van, aki olyan barátságos és úgy játszik, na meg a fészke környékén úgy harap mint egy kutya. :)

Amikor éppen nem a fészkén ül és felveszem, elkezdem simogatni, akkor elalszik az ölemben. Később felriad és először megretten, hogy hol van, azután megismer és megnyugszik. Most lesz ősszel 7 éves.

Ül az ajtó tetején az alá rakott papír felett, ahova a dolgát végzi. Dobok neki puszit, közben mondom, hogy szeretem és érti mit beszélek. átéléssel becsukja a szemét és lehet látni rajta, mint ha simogatnám, olyan jól esik neki.

Kicsi korában sokszor mondtam neki, hogy gyönyörű galambocska, nagyon sokszor hallotta azt, hogy gyönyörű.

Végül ráismertem, hogy kezd úgy turbékolni, hogy azt lehet kivenni belőle. Mondogatta, hogy "gyönyörű" és időnként eltévesztette, hogy "gyöny'rü". Akkor tudatosan kezdtem tanítani, mondogattam neki, hogy "gyönyörű, gyönyörű". olyankor becsukta a szemét és megpróbálta utánozni a kimondott szót pontosabban. Volt amikor kimondta érthetően de volt amikor elharapta a szót és csak az jött ki, belőle, hogy gyönyrű.

Megpróbáltam ismételgetni és amikor többször gyöny'rűt montott helyette, akkor én is úgy mondtam, hogy értse meg, hogy az másképp hangzik.

Erre megsértődött, hogy miért csúfolom ki, amikor nem tudja mindig kimondani. Nekem ugrott és vert a szárnyával és csipkedett a csőrével elégedetlenkedve. :)) Hihetetlen, hogy egy madár ilyen elvont emberi dolgokat megért mint, hogy kicsúfolom.

Aztán volt másik hasonló eset, amikor már nagyfiú volt, akkor fogott magának egy lány galambot (most ketten élnek itt velem). Aztán amikor láttam hogyan párosodik, akkor egy alkalommal fent ült az ajtón és a kezemmel mutattam neki ahogy a lány hátára ugrik és miközben a szárnyával egyensúlyozva csapkod, a farktollával a lány alá fordul, az meg felfelé hasonlóan, és pár pillanat után befejeződik a nász. Ezt a mozdulat sort próbáltam utánozni a kezemmel, hogy hogyan is csinálja. Na erre dühösen lerepült az ajtóról és nekem ugrott, össze vert és csipkedett, hogy miért csúfolom ki. Hihetetlen milyen értelmesek ezek a madarak. Megértenek olyan dolgokat, amiről csak mi "értelmes emberek" gondoljuk, hogy vicces lehet.

Még kicsi kopasz, 3 napos csibe korában az anyja itt hagyta hosszabb időre az erkélyen rakott fészekben és elég hűvös volt kint. Féltem, hogy megfázik a kicsi újszülött még teljesen kopasz madárka.

Behoztam a markomban és kicsit melengettem, aztán kivittem, hogy majd csak jön a kedves mama galamb. Korábban is született itt az erkélyen kis galamb és mindig megfogtam, a szülőket ez soha nem zavarta. Azok is ismertek már engem annyira.

Mivel negyed óra múlva se jött meg egyik szülő sem, inkább megint behoztam a kicsit és csináltam neki mű anyát cólás palackból, amibe 40 celziusz körüli vizet töltöttem és letakartam portörlő ruhával. Mellé tettem a kicsi kopasz csibét és letakartam még egy ruhával. Kézből etettem, persze nem evett még magától, de megtömtem, már nem emlékszem, talán vizes grízzel Később kapott búza szemet, amit eleinte kellet válogatni, hogy beférjen és cseppentettem vizet a kis csőrébe. Aztán egyre nagyobb és erősebb lett, kezdett pihésedni majd tollasodni, megtanult egyedül enni. Közben mindig figyeltem arra, hogy mit szeretne és mit nem. Figyelembe vettem minden kis akaratát és nagy szeretetben nevelgettem. Most ezt nagyon meghálálja. Vissza adja azt a szeretetet.

Nem szaporítom a szót, de készült róla egy videó, amikor a párjának a tojásai helyett oda csempészett műanyag tojást keltegeti a fészekben és látszik a videón, mennyire védi a fészkét még tőlem is, akit igazán nagyon imád (kölcsönösen) mert kicsi korától kezdve mindenben igyekeztem a kedvében járni.

Ez a galamb már családtagnak számít.

Megy az ablakba és kiabál ha ki akar menni. Akkor szokott kapni egy puszit, kis toll vakargatást a nyakánál és kiengedem. Aztán megunja a kint létet és jön, kopg a párkányon, akkor azonnal nyitom neki az ablakot.

Amikor közben kinézek, akkor meglát, egyből repül fel az udvarról vagy a háztetőről a vállamra és ott elkezd forogni, miközben a csőrének a forró tövével megsimítja minden fordulatnál a fülem és mély hangon bele búgja, hogy "gyönyörűű". Szinte borzongatóan kellmes érzés. Nekem mond hálásan köszönetet őszinte érzelemből, hogy számíthat rám. :)

A következő videón látszik milyen harcian amikor a fészek közelében hozzá nyúlok. Akkor mindig támad. Védi a fészkét.

https://www.youtube.com/watch?v=bCVcE5OQASo

A videón, amikor kijön a fészekből a kezem után és utána vissza megy, akkor mondja elég jól érthetően amit tőlem tanult, hogy "gyönyörű". Hihetelen, hogy ennyire értelmes legyen egy galamb.

Ezt csak az ismerheti meg, aki egészen kicsi korától felnevel egy kisgalambot nagy nagy szeretettel, méghozzá s szülei nélkül.

Különben a szülőktől azt tanulja meg, hogy emberben nem szabad megbízni. Úgy már nem lesz igazi őszinte mély lelki jóbarát.

Olyan mély érzelmeket mutat, amit el sem hinnék ha nem látnám és érezném. A kinti galambok láttán el sem tudnám képzelni, mire, milyen szeretetre és kedvességre képes egy igazi saját nevelésű galamb.