Igaz az ha egy kutya vagy macska belenéz a tükörbe, akkor nem tudja felfogni hogy mit lát?

A mi macskánk használta a tükröt. Át tudott benne nézni a másik szobába, ha látta, hogy történik ott valami, akkot átszaladt. De a saját tükörképe nem érdekelte.

Vannak videók, amikben a macskák fújnak a tükörképükre. Úgyhogy ez szerintem egy tanulható dolog. Van amelyik hamarabb rájön, van amelyik később. Láttam egy filmben, hogy még a csimpánzok közül sem fogta fel mindegyik a tükröt azonnal.

Ez az ún. tükörteszt, amit eredetileg 1970-ben fejlesztettek ki, és azóta is alkalmaznak. Éppen azt vizsgálják benne, hogy mely élőlény képes felismerni, hogy saját magát látja a tükörben. A helyzet az, hogy nem sok. Az embereken és az emberszabású majmokon kívül csupán néhány állatfaj egyedei képesek átmenni a teszten. A kutyák és a macskák például nem. Igaz, az ő védelmükben azt meg kell jegyezni, hogy náluk a látás nem az elsődleges érzékelési mód. A szaglásuk és a hallásuk sokkal fejlettebb, és a fajtársaikat is elsősorban a szaguk alapján különböztetik meg, illetve ismerik fel, nem a pofájuk kinézete alapján.

[link]

Volt régebben cicám, ő neki tetszik a tükör, bár nem tudom, hogy mennyire fogta fel a dolgokat. Idősebb korára már nem érdekelte kicsit se, inkább csak amíg kölök volt.

Jelenleg kutyám van, ő is csak addig foglalkozott a tükör témával, amíg kölök volt, addig viszont rendszeresen nézegette magát, ugatta stb. Szerintem rájött, hogy az ő maga.

Kicsit off téma: én a kutyákról csak annyit hallottam, hogy színeket nem látnak.

a mi macskáink is sz*ik a tükörbe :D

#4 azért hirtelen én sem mindig tudom, hogy most tesco bejárat előtt mi toljuk a kocsit, vagy éppen jönnek.

Egyetértek a 01:23-as és az 01:47-es válaszadóval, ezért őket már nem is ismételném.

Még talán annyit, hogy egyszer volt arról egy film, hogy egy polip "átment" a tükör-teszten és képes felismerni magát benne. :)

A kutyák és a macskák viszont többségükben nem tudják, hogy mi az, amit látnak. Rengetegszer próbáltam ezt. A leggyakoribb, hogy meglepődnek és hosszasan nézik a tükörképüket, mert azt hiszik, hogy egy másik kutya/macska. Ez után következik, amikor próbálnak játszani vele (macskák a mancsukkal, a kutyák játékra hívó ugatással), vagy pedig az, amikor a cicák fújtatnak és el akarnak szaladni, csikarnak, hogy engedje el őket az ember, a kutya pedig elhajtja a fejét és ki akar hátrálni a helyzetből.

De ez igen változatos, YouTube-on rengeteg ilyen állatos-tükrös (viccesnek szánt) videó van arról, hogy mik történhetnek. Az is lehet, hogy nem fogják fel azt, hogy mi az a tükröződés, vagy maga a tükör. Ez elég összetett kérdés.

Viszont én azt semmiképp sem hagynám ki, hogy egyszer egy bennszülött törzsnek, akik a világtól elzárva, egy sziget közepén éltek a dzsungelben, mutattak tükröt, akkor ők sem fogták fel, hogy az micsoda. Vittek fordítót is, tehát elmagyarázták nekik bőven, hogy mi az a tükör, mégis alig értették meg, voltak akik féltek is tőle, vagy nem értették. Pedig ők emberek, és nem igazán mondhatjuk azt, hogy butábbak vagy alsóbbrendűek nálunk, mert előtte több napig velük éltek, és bemutatták, hogy milyen jól, összehangoltan és hatékonyan vadásznak, milyen jók a képességeik. Mennyi mindent tudnak az állatokról, növényekről, hogy melyiknek melyik része mérgező stb. A nők pedig ruhát és kosarakat fontak a növények ágaiból stb. Tényleg lenyűgöző, hogy mennyire működött minden és milyen jól kialakították maguknak az életüket. Nem csak fizikai munkát végeztek, volt benne szellemi rész is, intelligencia is szükséges volt hozzá bőven.

Magyarán ha valaki még életében nem találkozott tükörrel, akkor szerintem annak is nehéz lenne felfognia, hogy mi az. Még ha a többieknek el is hinné, hogy önmagát látja, akkor sem biztos, hogy értené, hogy miként is működik.

Tehát érezhetjük, hogy ez azért nehezebb annál, mint amikor mi naponta ötvenszer tükörbe nézünk és sokszor már észre sem vesszük.

Egy kutya, vagy egy macska hiába nagyon okos állat (vagy akár egy csimpánz, akármi) azért ő "másképp" okos, ezt még nem biztos, hogy képes felfogni maradéktalanul, hogy mi is történik olyankor. Nyilván attól is függ, hogy tükrök mellett nőtt-e fel az állat, vagy egyszer csak előraknak egyet.

A látás milyensége szerintem itt tökéletesen lényegtelen, hiszen ha egy állat tegyük fel, hogy nem lát színeket, akkor a társait sem színesben látja, csak az árnyalatokat érzékeli. Tehát a tükörben nem az lesz a meglepetés, hogy ott nem színes, hanem visszatérhetünk az alapelmélethez.

Összegezve: A legvalószínűbb, hogy nem tudja maradéktalanul felfogni. Ezt követi, hogy sajátos hozzáállása van a dolgokhoz vagy képes megfigyelni bizonyos részleteket stb. amiknek köszönhetően kialakul az a szerencsés véletlen, hogy mégis sikerül viszonylag hamar rájönniük, hogy magukat látják (vagy esetleg, hogy aki ott van az mindig azt fogja csinálni, amit ők). Esetleg sok-sok gyakorlással meg lehet még tanítani az állatnak, hogy a saját tökőrképét látja, és nincs ott másik fajtársa.

Őszintén szólva szerintem mi is csak azért ismerjük fel magunkat annyira a tükörben, mert már kiskorunktól fogva foglalkoztunk ezzel. Én emlékszem, hogy ovis koromban hiába mutatták, hogy menjek oda a tükörhöz és nézzem meg milyen színű a hajam és a szemem (majd fessem le magam), nem igazán fogtam fel, hogy az én vagyok, én tényleg úgy nézek ki, mások ilyennek látnak engem stb. (Pedig mindig átlag feletti volt az IQ-m.) Oké, értettem, hogy mit mondanak és mit kérnek, de valahogy akkor is furcsa volt, hogy én úgy nézek ki. (Arról meg már ne beszéljünk, hogy milyen bonyolult ezt megfejteni, hogy a kisbabák mit gondolnak, amikor tükörbe néznek.) Tehát szerintem ha nem úgy nőttünk volna fel, hogy naponta használunk tükröt és sokszor látjuk magunkat benne és megszokjuk, megértjük, akkor mi sem teljesítenénk sokkal jobban ezen a téren az állatoknál. Az más dolog, hogy mi hamarabb képesek vagyunk megérteni, hogy miről van szó, köszönhetően annak, hogy intelligensebbek vagyunk.

Tehát szerintem ez több dologtól függ, ahogy az is, hogy képes-e felismerni magát benne az állat vagy sem. Én nem jelentenék ki egyértelmű igen vagy nem választ, szerintem ez annál bonyolultabb és többféle megoldása létezhet.

Az én kutyám egyáltalán nem foglalkozott soha a tükörrel. nem egyszer látta magát benne úgy,hogy én is ott voltam a képben,és meg se lepődött.

De, amúgy észre vettem rajta azt,hogy ha nem lát be teljesen a szobába, a tükör azonban tükrözi azt a részt, amit ő nem lát,akkor leül a tükör elé,és nézi.

Illetve, nem egyszer elpróbáltam vele azt,hogy háttal álltam a tükörnek, valamit elrejtettem a kezemben, erre felhívtam a kutya figyelmét is, és ő nem megkerülni akart engem,hogy lássa ami a kezemben van,hanem a tükörben figyelte a hátamat.

Szóval szerintem ez nem fajra,hanem inkább egyedekre jellemző.

( bár nem hiszem,hogy az én kutyámnak is lenne én képe úgy,ahogy nekünk,szóval ő nem fog a tükör elé ülni,és nézni,hogy hogy néz ki, de tudja,hogy az ott ő.

Amúgy,valahol fel kell tudniuk fogni a vad állatoknak is sokszor, hogy van tükörképük, mert ilyen erővel egy vadon élő állat tiszta időben ha inna egy tóból megkéne ijednie attól,hogy egy másik ugyan olyan állat néz rá vissza a vízből.