Mit jelent az, hogy eljön megnézni hova adja?

Mi - Lelenc KME - is elmegyünk, és személyesen győződünk meg arról, hogy hová, milyenk körülmények közé fogadják be a mentett kutyáinkat.

Beszélgetünk, csekkoljuk a kerítést, érdeklődünk az örökbefogadótól az életéről, persze abból a szempontból, hogy abba miként fér bele a kutya.

Ha vki ágálna ez ellen, akkor nem megyünk, de nem is adjuk örökbe neki a válaszott kutyát.

Teljesen természetes. A menhelyek is kimennek, ha én mint magánember adnék örökbe kutyát, akkor is kimennék.

Ha szereted az állatokat és belegondolsz egy fordított helyzetbe akkor te is megérted. Ha nem, akkor baj van.

Mi a Rex-éktől fogadtunk örökbe most már kétszer kutyát (idős, beteg állatot hoztunk el, szegények csak a nyugdíjas éveiket töltötték, illetve az egyik szerencsére még tölti :=) nálunk).

Soha nem jöttek el hozzánk, amikor odamentünk, úgyis az egész család "felvonult", hiszen mindnyájunkat el kell a kutyinak fogadnia, nem lehet, hogy otthon derüljön ki, hogy pl. a gyerekemet keresztben nyeli le, és ez fordítva is igaz: nem szabad, hogy egyikünk tartson a kutyától, vagy egyszerűen csak ne szimpatizáljon vele.

Bementünk, elmeséltük, mi történt az előző kedvencünkkel, rákerestek az "előéletünkre" a gépben és adtak mellénk egy kollégát, hogy sétáljunk körbe. Elbeszélgettünk, sok dologra rákérdezett, pl., hogy most hol (zajos vagy csendes környék, kertes ház vagy lakás, mekkora a kutyi birodalma), és hogyan (rohanós, hektikus az életünk, vagy sokat vagyunk-e otthon, stb.) élünk, milyen más állatok vannak a háznál és a szomszédoknál, sok idegen jön-e vendégségbe, járunk-e kirándulni, ahova a blökit is vinnénk, vagy olyankor a kertben marad, bejöhet-e a házba vagy kinti eb lesz, stb. Megkérdezte, milyen korú, habitusú és méretű kuttyot szeretnénk (mi felnőtt, de szelíd, barátságos kutyusokat hoztunk el), aztán odakanyarodtunk a kennelhez és addig mutogattak, meséltek néhányról, amíg valamelyikbe beleszerettünk. Hoztak rá saját pórázt és odaadták, hogy barátkozzunk, sétálgassunk vele. Kb.20 perc múlva döntöttünk. Amíg egyikünk aláírta a papírokat és fizetett, a többiek már nyalták-falták a kutyit, rátették a mi nyakörvünket és pórázunkat és már tonnára tömték a "barátság" falatokkal, amit neki hoztunk.

Bár akáírtuk, hogy bármikor eljönnek szúrópróba-szerűen ellenőrizni a blöki körülményeit, hozzánk még nem jöttek. Vagy lehet, hogy kintről látták, hogy virul, csillog a szeme és a bundája, térdig járunk a játékaiban a kertben, rendezett a kertünk és a házunk is, és ezért nem is csengettek be? Sosem fogjuk megtudni...

Az örökbefogadás kétoldalú dolog. Fontos, hogy te is bízz az örökbeadóban, hiszen ő ismeri az állatot, akit te az otthonodba fogadsz. Ha neked nem szimpatikus, arrogáns, agresszív vagy sunyi az örökbeadó, válassz másik menhelyet! Rengetegen vannak és sajnos mindenhol nagyon sok kis állat várja, hogy valaki hazavigye.

A mi városunkban is van menhely, de amikor odamentünk, be sem engedtek (csak, hogy értsétek, mindketten irodai munkát végzünk, szolídak, ápoltak és tiszták vagyunk, megszoktuk, hogy még hétvégén is szépen öltözünk fel, szép - kicsi, de gondozott, tiszta - kocsink van, tehát érthetetlen, hogy miért ítélkeztek így rólunk), csak a kerítésen keresztül beszélgettek foghelyről velünk. Hátul vonyított a sok kutya. Hamar eljöttünk és nem is keltem azóta jó hírüket: ez a Szíriusz Érden. Inkább elmentünk a Rexhez, ami nekünk kb.100 km oda-vissza, de legalább emberként kezelnek és láthatom, hogy a kutyákat hogy tartják.

Sajnos nekem is volt már rossz tapasztalatom állatvédőkkel. (De jó is.) Igaz, nekem nem örökbefogadás kapcsán, hanem másféle dolgok, de megdöbbentett az, ahogyan a segíteni akarásomra reagáltak. Úgy tettek, mintha ez kizárólag az ő privilégiumuk lenne és nagyon rosszul esett, hogy a felajánlott segítségemért milyen megalázásban részesítettek. :( Kár, hogy ennek is az állatok isszák meg a levét. De ne foglalkozz ezekkel, Te csak az állattal törődj. Ha nagyon bunkó, keress mást, rengeteg cica szeretne gazdit, igaz erről lemondasz, de megmentesz egy másikat.

Én egyébként nem látok abban kifogásolni valót, ha ki akarnak jönni megnézni, hová kerül az állat és alaposan kifaggatnak. Persze nekem is volt már olyan érzésem, hogy nem lehet az elvárásaiknak megfelelni. A szúrópróbával sincs bajom, ha mondjuk előtte fél órával közlik, bár az már nekem sem tetszene, ha csak úgy bármikor megjelennének a lakásomon. Nem mintha takargatni valóm lenne, egyszerűen csak van magánéletem és még a közeli családtagjaim is tudják, hogy nem szeretem a váratlan vendégeket. Egyébként fura, nekem is mentett kutyám van, de soha nem is érdeklődtek felőle, nem hogy eljöttek volna... Néha az az érzésem, hogy ez csak egy fontoskodásból rendezett hiszti. Tudom, hogy vannak normális állatvédők és ismerek is nem egyet, de az nekem is visszataszító, amikor egy állatvédő lekezelő és megjátssza magát, csupán mert ezzel foglalkozik. A szememben ezek nem is igazi állatvédők, nekik inkább a saját egojuk simogatása a fontos. De szerintem a többség nem ilyen, mert ez olyan munka, amit hosszú távon csak teljes elhivatottsággal képes az ember csinálni, önzésből nem.