Miért kezdtem el aggódni azon, hogy már nem szeretném?

A leendő kedvencemről már mindent tudok, tudom hogy meg tudnám neki adni a megfelelő életkörülményeket. Már egy ideje szeretném. De néha pl. egy kép róla már nem hoz annyira lázba mint régen; és ilyenkor belém hasít, hogy mi van ha már nem szeretném igazán? Vagy ha olvasok egy elhanyagolt állatról szóló cikket akkor átfut az agyamon, hogy mi van ha én is megunom? Pedig sose unnám meg (erkölcsi és személyiségbeli akadályai vannak ennek :))! De akkor miért parázok mindenen??? ÉS miért most?