Akik nem kertes házban laknak, azok hová temetik az állataikat, ha elpusztulnak?

Tengerimalacom pusztult el,tél kellős közepén,igy kukába került.

Egyébként nagyszülőknél falun kertben lett volna eltemetve,de minusz 20 fokban esélytelen gödröt ásni.

Egy éve halt meg az idősebb kutyusom, társasházban lakunk.

Én bizony elhamvasztattam... 35ezerbe került.

Megérdemelte, hogy ne egy dögkútba kerüljön, vagy fehérjefeldolgozóba, vagy ilyesmi, hiszen egy angyal volt, igazi családtag.

(Gyerekkoromban volt aranyhörcsögöm, én őt biciklivel kivittem a város szélébe, és valahol a pusztában eltemettem egy kis dobozkában.)

Ilyenkor már úgyis mindegy...? Hát szomorú ilyet olvasni.

Nekem kutyám van, de abszolút teljes értékű családtag, emellett kutyaként van kezelve, képzem folyamatosan, fegyelmezett, jól szocializált ebzet.

Családtag. Ha beteg, nem itt keresem a választ, mint sokan, hanem irány az állatorvos. Ha szükséges, soktízezret költök egy-egy műtétre.

Ha költözöm, viszem magammal.

Ha pedig majd (remélem, sokára) eljön az az idő, mikor elmegy, akkor bizony le nem adnám állatdokinál, aztán irány a dögkút...

Állattemetőbe nem szívesen vinném, mert nincs a közelemben egy sem, tehát temetés saját kertben, ha nem lesz ilyen lehetőségem, akkor hamvasztás.