Sírtál már állatod elvesztése miatt?

13 éves koromban megmérgezték a kutyámat, akkor sírtam. Aztán másfél éve elveszett az öreg, befogadott kutyám, aki 7 évig volt nálunk, nagyon bőgtem. Azt hiszem elég érzékeny vagyok a témában. Megsirattam az összes macskánkat is.

Most ivartalaníttattuk a mostani kutyánkat. Tudtam, hogy nem lesz baj, de amikor a nyugtatóktól szétcsúsztak a lábai, de úgy is vonszolta magát felénk, mert nem akart ottmaradni... hát akkor is könnyeztem :)

25/N

Igen, mindig megsiratom a hörcsögeimet és a papagájt is megsirattam akit nemrégen veszítettem el. :(

Egyébként én akkor is sírni kezdek ha állatorvoshoz viszem a hörcsögömet. Még akkor is, ha nem is biztos, hogy van valami baja, csak talán...de én már akkor is sírok.

De mindig van új, persze egyik sem pótolja a régebbit, mert mindegyik más és más egyéniség, nagyon szeretem őket!

16 évesen anyu hívott,hogy menjek haza(apunál nyaraltam) mert Loly a csuklyás patkányom nagyon beteg.

Hazamentem,és a lábánál csúnya daganata lett.

Elvittük orvoshoz.Anyu azt mondta,hogy bár 2 éves Loly és talán még 1 vagy másfél évet élhetne még,de ha a doki azt mondja megműti életben marad,akkor kifizeti az összes költséget.Az orvos megvizsgálta,(beleszúrt a daganatba) de sajnos nem ciszta volt,hanem rákos daganat.Nem műthető.

El kellett altatni.Akkor 16 évesen fiúként nem szégyelltem a könnyeimet.Zokogtam mint egy 3 éves.

Nálunk született,Az anyjától való választás után magamhoz vettem egyet,és végig velem volt.Annyira szelíd lett,és úgy szeretett,hogy a szobámban,bár volt ketrece aminek az ajtaja még neki is könnyen nyitható volt,állandóan kijött ha otthon voltam,és már a vállamra is ült.Volt hogy éjszaka arra ébredtem,hogy kijött a ketrecéből,és a párnámon ült mellettem..

Azóta sem volt ilyen hűséges patkányom.

20/F