Holnap el kell altatni a 11 éves kutyámat. Hogyan tudnék hamarabb túl lépni rajta?

Átérzem a helyzeted, hasonlóan nehéz volt az én szituációm is. Mi 4 éve költöztünk városba egy közeli faluból, ahol születtem és 16 évig laktam, ott volt egy 10 éves kutyám, belgajuhász volt a kislány :)

Nagyon szerettem, én neveltem, tanítottam, és nagyon sokat beszéltem hozzá, elmondtam neki mindent, a terveim stb.

Aztán szüleim elváltak, és el kellett adni a házat, viszont a kutyát nem tudtuk magunkal hozni, az új lakók vállalták, hogy megtartják, és lejárhatok hozzá, elvihetem sétáltatni. Aztán fél év mulva anyumat hívták, hogy a kutyám meghalt.

Én is sírtam miatta, akkor is amikor elköltöztünk.

És nem voltam vele, engem ez bánt még most is, pedig már 20éves fiatalember vagyok.

Én csak annyit tudok mondani, hogy legyél vele amennyit csak tudsz, ülj le mellé, beszélj hozzá, ha kell heveredj le mellé, a kutya érzi hogyha szomorúak vagyunk vagy boldogok, idézd fel neki amikor megkaptad, és hogy szereted. Tudom hogy nehéz lesz, de légy vele az utolsó perceiben is. Hadd lásson.

Hülyeségnek hangzik, de én igy tudnám jobban elengedni.

Túllépést az nehezíti, hogy érezni fogod hogy nem lesz ott körülötted, valami hiányozni fog.

El kell terelned a figyelmed, korodat nem tudom, ha fiatal vagy haverokkal, ha házas akkor gyerekekkel, feleségeddel, ruccanjatok ki valahova.

És merj róla beszélni valakinek néha, hogy nagyon hiányzik. Később egy másik kutya esetleg el tudja felejtetni, de persze örökre sosem, a kutyára kell emlékezni és nem arra hogy már nincs veled.

Én ezt tudom tanácsolni, és nagyon sajnálom.

Ezen a magyarázaton elsirtam magamat olvasás közben.

Nagyon sajnálom részvétem!

legyél sokat barátokkal,hogy eltereljék a figyelmedet.

Ha eszedbe jut akkor se az jusson az eszedbe ,hogy meghalt hanem az ,hogy mennyire sok ó dolgot csináltatok eggyüt!Nagyon sajnálom.

puszi