Csinált valaha olyat az állatkád, ami annyira aranyos volt, hogy majdnem sírtál a meghatódottságtól?

Igen. Nekem is tegnap volt, hogy a tengerimalacomat kivettem, az ölembe tettem, elfeküdt és a fejét a kezemre tette és elaludt.

Liza (kutyánk) nyáron, amikor érik az alma feldobja magának és elkapja. Xd

Az igen!Akkor nagyon hálás lehetsz a kutyusnak.

Nekem az előző cicám volt olyan, hogy ha látta hogy bánatos vagyok, akkor mindig bujt hozzám, és érdeklődve nézett rám hogy nyugodtan mondjam el mi a baj, öntsem ki neki a szívem.

Ez mindig olyan jól esett.

Karácsonykor pedig mindig volt neki is valami a fa alatt.Amikor oda adtam neki, kibontotta megnézegette mi az majd az ölembe ugrott és megnyalta az arcomat. :)

Isten nyugosztalja szegénykémet.

A mostani cicám az okosságával tud meghatni.

Felnőtt kóborként került hozzám.De annak ellenére hogy nem pici korától neveltem és tanítottam, nagyon okos.

Tudja hogy a szobába nem mehet be, ezért ha hívjuk sem jön be.Multkor a fiam szerette volna hogy a Momo nézze vele a Tom és Jerryt hiába könyörögtünk neki akkor sem tette be a lábát a szobába.

Ölbe csak és kizárólag akkor ugrik, ha engedélyt kap rá, és bár finoman próbál barátkozni, de tudja hogy a párom nincs annyira oda érte, és nem szereti ha dörgölőzik ezért hozzá nem bújik.

Nyugodtan kint hagyhatunk az asztalon húst vagy bármilyen ételt, ahoz nem nyúl hozzá.

Már a párom is kezdi megszeretni.Pedig ő utálja a macskákat mert buta állatnak tartja őket.

De a Momot a barátainak is dicséri hogy milyen okos cica.

Az én cicám nagyon bújós, és dörgölőzéssel fejezi ki a szeretetét. De olyat is szokott csinálni, hogy ha az ölemben van, akkor a mancsát a tenyerembe teszi, és dagasztó-karmoló mozdulatokat végez. *.* Hát irtó édes.

Előző macskám nekem is nagyon okos volt. A szúnyoghálón ki be járkált, simán kinyitotta, belülről is. Ha éhes volt, kerek perec "kinyávogta", odaállt elém, merően a szembe nézett, és hangosan nyávogott. Ráadásul a kinézete is fenséges volt, gyönyörű macska volt. Önálló és okos.

A kutyám meg.. hát na ő egy külön történet. :D 5 hónapos, és nevelés alatt áll. És olyan aranyos, mikor látja, ogy csúnyán néz rám, és nyüsszög, hisztizik, hogy márpedig ő akkoris harapdálni akarja a kezemet, de nem teszi, mert rászólok. És olyan cuki, ahogyan duzzog, de nem csinálja meg, mert tudja, hogy pofont is kaphat érte, nem csak hangos lecseszést.

Imádom az állatkáimat, a legjobb, mikor a cicám odajön, és purrog nekem *.* :33

Minden reggel, ha sokáig alszom szünetekben vagy hétvégén, a kutyusom bejön, mikor félálomban vagyok, feláll az ágy szélére, néz, és csak akkor fekszik le az ágy mellé, ha ránéztem, és tudja, hogy fenn vagyok:)

Egyik este gondolom kihallotta, hogy valami nem oké, és bejött, mikor sírtam, ugyan ezt eljátszotta, mint a reggeleken. Sose szokott ilyet, de a 40 kilójával felugrott az ágyra és hozzám bújt. Imádom ezt a kutyát:)