Normális hogy fiú létemre ennyire félek a méhektől/darazsaktól/dongóktól?

Egyszóval mindentől ami kicsi, repül, és rohadtul fáj ha megcsíp. Amúgy semmilyen állattól nem félek, ha egeret látok a házban akkor utána ugrok és kézzel kapom el, semmiféle póktól nem félek, se a kóbor kutyáktól, a békákkal kisgyerek koromban sokat játszottam, a medúzáktól sem félek, pedig nyaraláskor lenne rá okom. Viszont ha a leg kisebb méh is a közelembe jön, én elvörösödök, remegek, meg sem bírok mozdulni, beszélni is alig vagyok képes a félelemtől, csak dadogok, eközben a többiek (főleg barátnőm, mivel méhészkednek) jól szórakoznak. Pedig összesen kb 2x fordult elő hogy megcsíptek. Pedig harapott már meg kóbor kutya, sőt volt hogy le is tepert, patkány is harapott már belém, és csípett már meg darázspók, de ezektől nem vagyok képes félni. Csak ezektől a repkedő szirszaroktól. Ha meg valami nagyobb példányt látok közelről, szóval meg tudom csodálni a testrészeit, fejét, lábait, egyszerűen elfog a hányinger, teljesen elmegy az étvágyam annyira undorodok tőle. Ha képen kinagyítva látom, akkor is nagyon nehezemre esik ránézni, rossz érzés fog el tőle. Egyébként allergiás nem vagyok.

Ez normális? tudok rajta valahogy változtatni? jelenthet hátrányt ez majd a későbbiekben? légyszives segítsetek! akárkitől kértem eddig tanácsot, kinevetett.