Az ember hogy lehet ilyen kegyetlen az állatokkal?

És más emberekkel? Az anyák, akik kapualjakba, kukákba helyezik a nem kívánt gyerekeiket?

A feleségek, akik kiforgatják váláskor a férjet a vagyonukból, hogy abból hajléktalan legyen?

Bocsánat, én szeretem az állatokat, vannak is, és vigyázok rájuk nagyon. De alapvetően az ember először az embertársait tanulja meg tisztelni és szeretni, mert amíg az nincs meg, addig úgysem lesz semmi előrelépés az állatokat tekintve sem.

Nézz magadba, és megtudod a választ! Téged érdekel, hogy annak a hússzeletnek amit megveszel a boltban, milyen sorsa volt életében? Aligha. Legalábiis annyira nem, hogy tegyél is ellene, noha biztosan tudod, hogy nem volt elkényeztetve. Az emberek felszíenesek, te is, én is, mindenki. Ami nem érdekli őket, azzal nem is fogalakoznak. Téged a csirke sorsa nem érdekel, mást a ráké, mert ez így kényelmes. És kivétel nincs. Valahol mindenki hasznot húz az állatokból, a legfanatikusabb állatvédő is, mert ő is hív állatorvost, akinek a tudása kitalálható honnan származik.

Egyébként a természet is kegyetlen, mért pont az ember ne lenne az?