Ha valaki nem biztos abban, hogy állatát minden körülmények között tudja "pénzelni", akkor minek tart?

Pedig pont, hogy normál esetben úgy működik. Az élőlények - már amelyiket nem tisztán az ösztöneik vezérlik - döntéseinek alapja, hogy egy cselekvés neki káros vagy hasznos, illetve, hogy mekkora kockázattal jár. Ha valaki állatot szeretne, akkor az nyilván egy neki elég hasznos tevékenységnek minősül, innentől fogva már csak az a kérdés, hogy az ő világnézetében a pénzügyi háttér mekkora kockázatot jelent. Ha elfogadhatót, akkor nyilván állatot vesz.

Valójában az a különleges eset, ha felülírva ezt a rendszert az ember és pl figyelmebe veszi az állat jólétét - ami alapesetben elhanyagolható kockázat, és általában kemény elvi okok vannak mögötte, ha valakinek nagy súllyal esik a latba.

Bevallom, én is úgy tartok állatot, hogy néha "megtetszik és hazaviszem". Ilyen volt a nőstény patkányom a hím mellé (és utána szépen megoldottam a két ketrecet külön nekik, illetve az esetleges kispatkányok elhelyezését is), vagy két nőstény egerem megvétele a már meglévő két nőstény mellé.

Ilyenkor általában nem érdekel, hogy mennyibe kerülnek illetve mennyibe kerül a ketrec, vagy a tartásuk (bár most már rendelkezésemre áll otthon annyi terrárium és ketrec, hogy egy esetleges új állat minimum ideiglenes szállását megoldhassam, beleértve a búvóhelyet, itatót, etetőt). Szerencsére megengedhetem magamnak a doki és ellátási költségeket. Ettől függetlenül szerintem létezik pár költségcsökkentő módszer, amit ki is használok (600-800 Ft-os kanáritáp vagy egér magkeverék helyett veszek 1-1 db 150 Ft-os köleskeveréket illetve fénymagot, mert gyakorlatilag ugyan azt a mennyiséget kapom mindkettőből).

Azt akartam kihozni az egészből, hogy én megértem azokat, akik szeretnének egy állatot és megveszik ("már volt egy törpehörim, de meghalt, szeretnék helyette egy vagy két újat kategória"), nem gondolva az esetleges anyagi következményekre (ami nem rosszindulatból, hanem tapasztalatlanságból, naivitásból ered).

Persze a felelőtlenség nekem sem tetszik, hogy minden előismeret nélkül beleugrok egy olyan állat vásárlásába, amiről semmit sem tudok, de olyan cuki a boltban... Az első patkányom megvételét több hónapig fontolgattam, és az egerekkel is hasonlóan voltam.

A kérdező szerintem nem arra gondolt, hogy minek vesz állatot, ha tíz év múlva nem lesz rá pénze, hanem hogy egy adott időpontban nincs pénze, legalábbis annyi nincs, hogy állatot tartson, mégis vesz egyet (ne adj Isten többet).

Ez szerintem is hatalmas felelőtlenség, mert én pl. akármennyire is szeretnék egy állatot, csak akkor vennék, ha biztos lennék benne, hogy megfelelően tudom gondozni és élelmezni. Ha másként tennék, csak az állatnak tennék rosszat.

Az olyan típusú dolgok, hogy "anyu nem engedi..." az meg nyílván nem a gyerek, hanem a felelőtlen szülő ostobasága, aki megvette az állatot a gyereknek.

Ez a minden körülmények között kicsit túlzás. Pl bezuhan az épületre egy repülő, a házzal együtt minden vagyonunk oda, akkor szerinted mégis mi legyen?

De persze azok az érvek, amiket soroltál, jogosak.