Van értelme állatokat tartani, ha úgyis meghalnak, és hiányozni fognak?
Nagyon szeretem az állatokat, mindig is volt, kutya, macska, tengerimalac, papagáj, halak. És mindig mikor meghaltak (mindenki azt mondja egy állat elpusztulni tud, csak ember tud meghalni, de annyira hozzám tartoztak, hogy szerintem meghaltak...) Akkor csak írni tudtam, pedig nem akartam, mondták, hogy ez az élet rendje, hogy minden élőlény egyszer meghal, lépjek túl a dolgon, de én csak sírni tudtam, semmi mást. És napokig elment a kedvem az élettől.
Most is, meghalt a kutyám, akivel annyi mindent átéltem, annyi szép dolgot csináltunk együtt, bármi bajom volt, elég volt, hogy ránézzek, máris jobban éreztem magam...
Mindenki próbál vigasztalni, hogy ez az élet, mindenkivel ez lesz, de egyszerűen nem akarom megérteni... Gondoltam arra, nem is jó, ha az embernek van állata, akit megszeret, mert utána mikor eljön az a pillanat, hogy meghal, akkor nem érdekel semmi, csak sírok napokig szörnyű a kedvem, szinte elmegy a kedvem az élettől...
Van értelme állatokat tartani, ha úgyis meghalnak, és fájdalmat okoznak nekünk?
Én csak egy idézetet írnék ami ide vág:
“Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába! De ott a koporsóban – ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle.” (C. S. Lewis)
Szerintem ebben minden benne van
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!