Van értelme állatokat tartani, ha úgyis meghalnak, és hiányozni fognak?

"Az állat nem egy értelmes lény, ha nem tűnt volna fel!"

Azért erről megkérdeznék néhány állattartót..

Szerintem például értelmesebbek, mint Te, kedves válaszadó..Az ilyenekből lesznek az állatkínzók..mert azt hiszik, ha nem értelmes, akkor már fájdalmat sem érez..tökéletlen s.eggfej vagy, már ne is haragudj!!!

első 15:02

ez meg egy nagyon buta válasz volt

mér lenne beteges ha meggyászolja a kutyáját, aki már családtag volt és 15 éven keresztül minden nap etette, sétáltatta, játszott vele??azis igaz, h az állatok nem szabad pótolják az emberi kapcsolatokat, de azért ha meghal a kutyám nem intézem el avval, h kidobom a kukába és kész...

és igenis az állatok is értelmes lények, néha okosabbak mint néhány ember.

Annyit még hozzátennék én is, hogy sokkal értelmesebbek az állatok mint 1-2 ember. Kinek nem inge....

Kiskorom óta akármikor elsírom magam, a macskám odajön és hozzámbújik. Ezt melyik ember tenné meg egész 6éves koromtól akár mostanáig minden egyes alkalommal? (20vagyok) A macskám nem ver át. Ha törődök vele, hálás. Ezt nem sok emberről lehet elmondani.

Szóval szerintem itt fejezzük be azt a témát hogy az ember vagy az állat értelmesebb e.

Gondolom az ilyen nagyon okos válaszokat olyan írta akinek hosszabb ideig nem volt kiskedvence.

Szerintem pedig az sérült érzelmileg aki nem tud kötődni egy állathoz, hanem tárgyként kezeli őket.

A kérdésedre pedig a válasz: mindenképpen van értelme! Sajnos az állatnak rövidebb élet adatott meg, és ha már megszületett, a legtöbb, amit remélhet, egy jó gazdi, aki élete végéig mellette áll majd. A hiánya az fájni fog egy ideig, de boldoggá tesz a tudat, hogy szép élete volt a kutyusnak. Más a helyzet akkor, ha a kedvencedet idő előtt betegségben/balesetben veszíted el.. :S AKKOR tényleg van okod a bánatra.. Nekem az egyik cicám pusztult el pár hete gyógyíthatatlan betegségben, és egy ideig nagyon bántam, hogy a testvéréről gondoskodnom kell: nem akartam kötődni egy újabb állathoz. Ha ő nincs, akkor valószínű nagyon sokáig - talán soha - nem lett volna újra állatom.. De mostanra a megmaradt cicában is olyan sok örömöm van, hogy nem is tudom, mit csinálnék ha történne vele valami:S

A kutyusod nélküled sem élhetett volna tovább, de az egyáltalán nem biztos, hogy egy másik gazdi mellett is ilyen boldog lehetett volna.

Kérdező!

,, a kutya nem az egész élet, hanem az életünket teszi egésszé,,

Ez csak egy üzenet mit tom kitől, de ez így van.

Ha nem tartanánk kutyát vagy állatot, mind arról amit adni tudnak kimaradnánk.

Számomra a kutyázás olyan mint a drog. Soha nem tudnék élni nélkülük.

Az biztos, hogy meggyászolom amikor elmegy ( volt benne részem több éve, és a mai napig megkönnyezem amikor rá gondolok ), de itt van egy új élet aki ugyanúgy elvárja a gandoskodást, aki játszani hív, és keményen védelmez ( a testével védett meg egyszer ) ha kell.

Az emlékeinkben SOHA se válunk el egymástól.

17:29 vagyok.

Igen tudom milyen. :-(

Az én kutyám is egyik délután aludt el. Lefeküdt a pokrócára aludni, és többet nem ébredt fel. Csak Ő 9 éves volt. Nem tudtam elköszönni tőle, de legalább szép halála volt.