Háziállattal boldogabb az élet?

Boldogabbnak látszódhat állattal, mert betölt valamilyen űrt, de sokaknál ezt az űrt a gyerek tölti be. Pl. azért szülnek gyereket, hogy a kapcsolatuk működjön, vagy hogy értékes embernek érezzék magukat...

Szerintem az, aki túlzottan sok időt tölt a háziállatával, az ezzel kompenzálni akar valamit. Vagy csak minél jobban le akarja kötni magát, hogy kevesebb ideje legyen másra.

(volt olyan ismerősöm, aki egy elhidegült kapcsolatban élt valakivel, és szó szerint a kutya miatt maradt vele, mert a másiké volt hivatalosan. Miután szegényt elaltatták, mert beteg volt, akkor gondoltam, hogy végre lesz ereje kilépni ebből a kapcsolatból, de szereztek egy ugyanolyat, mint az előző volt...)

Egy volt kolléganőm jutott eszembe. Csodaszép, okos, bő harmincas nő és nem képes bepasizni.

A közösségi oldalait látván, az a kiskutya biztos nagyon boldog,mert körülötte forog a világ.

Ő biztos pótol.

Mi férjemmel mind a ketten nagy állatbolondok vagyunk. Mikor összeköltöztünk, nem is volt kérdés, legyen-e. Van 5 macska és egy kutya. Jól vannak tartva, ivartalanított, benti állatok (nagy a ház, van helyük bőven, a kutyát naponta többször kivisszük, a macskáknak is vettünk hámot, ha szeretnének kint lenni, de amint kivisszük őket, sprintelnek befele).

Rendszeresen látja őket orvos is, sokat foglalkozunk velük. Tervezünk gyereket. Nem mondom, nehéz lesz a kettőt összeegyeztetni, hogy mindenkire legyen elég idpnk, de majd megoldjuk :)

Mi boldogok vagyunk, hogy vannak állataink, mert nagyon szeretjük őket.