A kutyás emberek miért ragaszkodnak olyan betegesen a kutyáikhoz?

Szerintem mert valójában gyerekre vágynak, csak ezt vagy nem ismerik föl/be, vagy tudatosan nem akarnak. Viszont a vágyat, az ösztönöket ki kell élni. Erre tartják sokan ezeket ezek az állatokat, kutyákat, macskákat, néha más.

Lehet lepontozni, akkor is ez a véleményem. Egy állatot lehet szeretni, tisztelni, becsülni, de akkor is állat, es amit sokan művelnek velük attól az én gyomrom is kifordul. A pici gyerekemmel se csinalom azt mint egyesek a kutyájukkal.

A masik véglet a kidobott, láncra kötött, ketrecbe zárt, megkínzott, éheztetett állat. (Mielőtt valaki azt hinné ezt meg normálisnak gondolom)

Jaj, hagy találjam ki, 37/F?

Egyébként én nagyon kutyás vagyok, senkit nem utálok, aki nem szereti a kutyákat. A nem kutyások részéről inkább érzek gyűlöletet felénk. Kapjuk a gúnyolódást mindig. Miért? Miért fáj az nektek, ha mi fényesre nyaljuk a kutyánk seggét? És mindennel ez van. Akinek pl. nem tetszik a tetoválás, az sértegeti, lenézi azt, akinek van. Miközben a tetovált magasról szarik a nem tetováltak fejére. Nem lehetne ezt már befejezni? Én nem kedvelem a macskákat, de soha, eszembe nem jutna fikázni egy macskaimádót. Szóval mégis, mi a szar bajotok van?

Ha meg valaki feltesz egy kutyával kapcsolatos kérdést, amiről ordít, hogy szereti a kutyákat, akkor nem kell kutyagyűlölőként odapofátlankodni és leírni, hogy utálod őket, csak azért hogy vitát gerjessz.

Nem az ilyen kutyásokkal van baj, hanem a putrifalván élő, láncravert, sovány, egész nap visító kutyák gazdáival.

Egy ilyen gyökér a szomszédom, állítólag szereti a kutyáit, már én többször felnyomtam állatvédőknél(akik meg sz.rtak rá...)

#3, te meg gondolom a macskás kérdéseknél nem győzöd sosem hangoztatni, hogy a macska invazív faj, meg csakis a négy fal között szabad őket tartani...

Sosem értettem, aki szeret egy fajta állatot, hogy nem képes az összeset szeretni.

Macskásként sosem ártanék még szóban sem egy kutyásnak, madarasnak, krokodilosnak, patkányosnak, stb...

A kutyatartás is egy hobbi, és a hobbisták egy része mindig elég elvakult :D

De a kutyásokon mérgelődni annyira nyomi dolog, mint amikor az autósok forronganak a biciklisták miatt.

6-ossal értek egyet, ráadásul itt ugye egy érző lényről van szó, könnyebb "rákattanni". De én nem látom azért ennyire rossznak a helyzetet, 2,5 éve van kutyánk, sok gazdával kerültünk kapcsolatba ez idő alatt, kutyasulik, futik, kirándulások, séták stb., de a legtöbben normálisan, szeretettel, odafigyeléssel, de nem gyerekpótlékként kezelik a kutyát.

Olyat még nekem egy gazda sem mondott, hogy utálja a nemkutyásokat, viszont annál többször puffogunk magunk között a szart össze nem szedő, kutyát pórázról vakvilágba elengedő stb., kutyátlanokban a kutyásokról negatív képet kialakító kartársak és kartársnők miatt. :(

Mi egyébként nagyon szeretjük a kutyánkat, szoktunk cukiskodni vele, beszélni, néha még "gügyögni" is hozzá, de ezzel együtt kutyaként kezeljük, suliba, trénerhez hordtuk, szocializálva van, szabályok vannak (bútorra nem jöhet fel, konyhába és hálóba nem jöhet be, asztalhoz nem jöhet oda kunyizni stb.), és max. egy-egy fül- vagy nyakpuszit szokott bevinni néha cselesen pl. lábtörlés közben, de nem engedjük, hogy az arcunkat vagy pláne a szájunkat nyalja. FB-ra sem kutyás, sem egyebes fotókat nem posztolunk. :D

Szélsőséges viselkedést leginkább idősebb hölgyektől vagy minikutyás plázacicáktól láttam, ahol valóban nem kutyaként van kezelve a kutya. Az előbbieknél jobban megértem, sokszor a kutya az egyetlen társuk, lehet 10 éve már, nem csodálom, hogy kicsit "megzakkannak".

Engem inkább az ilyen sztorik zavarnak:

[link]