Lehet annak valami magyarázata, hogy a madarak és emlősök jobban ragaszkodnak az emberekhez és fordítva, mint pl. a hüllők vagy halak?
Nem feltétlen a papagájra, vagy a kutyára és macskára gondolok a madaraknál és emlősöknél, de akár rájuk is, viszont saját szemszögemből nézve nekem is barátságosabb egy kiskutya/kismacska, mint pl. egy kígyó, vagy krokodil, vagy a halaknál a cápa.
Lehet ennek valami tudományos megmondanivalója?
Hallottam olyat, hogy ezt a háziasításhoz lehet még kötni, én talán ezt találom a legkézenfekvőbbnek, viszont kíváncsi vagyok ki hogy látja.
Bár lehet hülyeség, de még az jutott eszembe, hogy a hüllők és halak többsége változó testhőmérsékletű, de legtöbb esetben hidegvérű, míg a madarak és emlősök pedig állandó, vagy melegvérű állatok.
A madaraknak, emlösöknek van fajon belül is szociális kontaktusik, a hüllöknek, halaknak meg nem.
Az embert a szociális élölények saját fajnak tekintik, mégha furcsa egyedeknek is.
A hüllők nagy része magányosan él ezért nemigen érdeklik őket az emberek/fajtársak de köztük is vannak külön személyiségek,nekem pl egy kifejezetten bújós gekkóm van. De pl egy szakàllas agáma sokkal ragaszkodóbb az emberhez mint egy nappali gekkó(amihez kb hozzá se szabad nyúlni).
Halakból az pl. az aranyhalak képesek megismerni a hangod,de ez a hal fajtájától is függ mivel pl egy guppi már abból a szempontból sem fog megismerni mert jóval kevesebb ideig él mint egy aranyhal és kevesebb ideje is lesz megszokni.
Nekem vannak pl galambjaim(mindhármat én neveltem fel,csak van aki 1 hetes korától van nálam,van aki 1 hónapos),az első az anyjának/barátjának tekint,a második(a párja) inkább betolakodónak,a harmadik pedig leginkább fél tőlem. De együtt tökéletesen elvannak és látszik köztük a hierarchia amibe én is beleillek.
Ennek végtelenül egyszerű a magyarázata, a halak -és őket követve- a hüllők a legősibb, így legprimitívebb gerinces állatok.
Egyszerűen fejletlenebbek ilyen téren.
1-2 hal még lehet annyira intelligens, hogy felismerje a gazdáját, de ha még lejjebb megyünk, mondjuk ízeltlábúak, puhatestűek irányába, ott már ilyen jelenség sincs.
Valahol a hüllőknél van némi átmenet, a kígyók a legprimitívebb életformák, nem hiába a mondás, miszerint valaki kígyót melenget a keblén... ők ugyanis még tisztán ösztönlények. Némelyik kézhez szoktatható, de ennyi.
Mondjuk egy leguán abszolút felismeri a gazdáját. Az túlzás, hogy annyira keresné a társaságát, de idegen helyen inkább felé húz, mert tudja, hogy ott van biztonságban.
A madarak már elég fejlettek ahhoz, hogy pl szaporodás alkalmával állandó párt válasszanak maguknak. Ezt a szociális fejlettséget lehet tetten érni, az emberhez való ragaszkodásuknál.
5. Kihagytad a kétéltűeket. Azért elég nagy szakadék van a halak és hüllők között. Ide illenek a kétéltűek.
Amúgy a hüllők és a madarak intelligencia szintje átfedésben van. Az okosabb hüllők (varánuszok, teguk, krokodilok) intelligensebbek a butább madaraknál (verebek és hasonlók). Egy varánusz például egy ragadozó madár szintjén van. És itt nem állnak meg a hasonlóságok. Ez a két csoport elég közeli rokon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!