Mi kell ahhoz, hogy valaki nyúl/tengerimalac tenyésztő lehessen?

Tengerimalacnál nem tudom, hogy van e egyáltalán törzslap...

Nyulaknál van, a Magyar Nyúltenyésztők Egyesületéhez kell csatlakozni.

Éves tagdíj mellett évi 1 v. 2 kiállításon kötelezően részt kell venned (saját állataiddal), vagy megszűnik a tagság.

Törpéknél nem egészen tudom, hogy hogy van a törzslapozás, hiszen nem igen látni tetovált füleket, így nem tudom... Lehet nincsenek is rendes papírjaik az állatoknak stb..

Ez a rész nincs annyira komolyan lefedve és beszabályozva, mint kutyánál.

Érdemes tenyésztőknél utánajárni, mivel ismerettségre úgy is szükséged lesz, ahonnan tenyészállatokat vásárolsz, meg ahonnan kapsz szakmai mentorálást.

"Mint minden háziállatnak nekik is van törzslapuk, ha fajtatiszták."

Sajnos ez nem így van, főleg az egzotikus-kisállat berkekben, ha nincs egy fajtaegyesület nincs, aki kiállítsa a törzslapokat. Nem vagyok annyira mélyen benne, de tudtommal nincsen ilyen tengerimalac, degu, csincsilla stb. esetén.

Ezeket találtam:

[link] "elenleg Magyarországon ilyen nem nagyon létezik, szinte minden tenyészet üzleti alapon működik. Nem működik tenyésztői klub sem, így a malacok nem törzskönyvezhetőek, fajtatisztaságuk nem bizonyítható, amivel számos szaporító vissza is él. "

Csincsillából a gazdasági vonalon van egyesület.

Hörcsög téren találtam egy ilyet: "Egy valódi tenyésztő rendelkezik saját honlappal és Facebook oldallal, ahol megismerhetjük a tenyészetet, megtaláljuk a tenyészállatokat, és megtudhatjuk, honnan származnak." Ez sem feltétlenül igaz... Rengeteg szapinak van FB oldala, vagy honlapja, nem ezen múlik, hogy milyen állatai vannak.

"Más különben, hogy lehetne megkülönböztetni a tenyésztőt a szaporítótól?" Nem ez különbözteti meg a tenyésztőt a szaporítótól.

Eltelt majdnem egy év, de én is megtaláltam, hátha más is.

A tenyésztésnél nem a papír a lényeg, hiszen úgy is lehet szaporítani. A tenyésztés lényege a hátrányos tulajdonságok kiszelektálása és valamilyen előnyös tulajdonság kiemelése, vagyis nemesítés. Ahhoz hogy egy tenyésztő ezt meg tudja valósítani, tudnia kell, hogy melyik egyedet melyikkel lehet pároztatni, genetikai tudással kell rendelkeznie. Ezért van az is, hogy nem érdemes ismeretlen hátterű állatokat össze-vissza szaporítani, mert mivel fogalmad sincs, hogy milyen allélokkal (génváltozat, minden magasabb rendű állatban, köztük a tengerimalacban is egy génnek két allélja van, ami lehet azonos vagy különböző) rendelkezik, milyen tulajdonságokat fog örökíteni. Azért jó ha tenyésztőtől veszi a tenyésztő a tenyészállatokat, mert rendes tenyésztő családfát vezet, ami segítségével mendeli genetikával és statisztikával kiválóan megállapítható bizonyos tulajdonságok öröklődési mechanizmusa, meg lehet mondani, hogy adott élőlény milyen allélokkal rendelkezik, milyen tulajdonságokat adhat tovább. Miért van erre szükség? Mert ezek egymásra hatva alakítják ki a tulajdonságokat. Attól, hogy egy egyed nem beteg, még nem biztos hogy nem is hordozó, hiszen domináns-recesszív viszonyban elnyomhatja az egészséges allél a beteget, de lehet olyan, hogy nem is betegséget hordoz, hanem bizonyos allélkombinációk letálisak (életképtelen lesz az utód). Két teljesen egészséges allél, de egymás mellett valamilyen fejlődési rendellenességet alakítanak ki, mert úgy hatnak egymásra. Tengerimalacoknál például dalmatát-dalmatával, márványost-márványossal való keresztezésekor alakul ki ilyen letális allélkombináció az utódban.

Hogy példát mondjak vegyünk egy recesszív genetikai betegséget (recesszív-domináns viszonyban a domináns allél elnyomja a recesszívet, ami nem fejeződik ki). Jelöljük a beteg allélt 'a' betűvel, az egészségeset 'A' betűvel. Van két nem beteg állatunk, de mind a kettő hordozó (genotípusuk Aa), azaz recesszíven hordozzák a beteg allélt. Ez azt jelenti, hogy mindkét szülő 50% eséllyel örökíti a beteg allélt. Addig nincs gond, amíg az utód genotípusa AA vagy Aa, viszont kialakul 'aa' genotípusú egyed is 25% eséllyel, amivel megjelenik az utódon a betegség. Ha nem ismered sem a mendeli genetikát, sem a választott egyedek genotípusát, akkor szerencsejáték a szaporítás, fogalmad sincs melyik utód mit fog örökölni és milyen típusú az öröklődés. Nem csak domináns-recesszív viszonyt alakíthat ki két gén, hanem átmeneti tulajdonságot is, vagy mindkettő kialakíthatja saját tulajdonságát. Így akár recesszív betegség, akár hátrányos allélkombináció megjelenhet az utódokban, ha nem tudod, hogy mit csinálsz.

Többek között ezért rossz a szaporítás, mert mi történik? 90%-ban emberünk vesz biológia tudás nélkül két állatot kereskedésből, és elkezdi pároztatni, hiszen "a tenyésztő is ezt csinálja", fel sem merül benne, hogy az öröklődés szabályait külön tudományág írja le. Aztán mint a szerencsejáték, ismeretlen genetikai hátterű állatokat alapvető tudás nélkül pároztat és senki nem tudja, hogy milyen tulajdonságokat fog kialakítani. Az a baj, hogy a szaporított, kereskedéses tengerimalacokat már generációk óta így szaporítják, sokszor beltenyésztettek is, mert a kereskedők szinte soha nem választják szét az ellenkező nemű testvéreket, sőt nekem már ajánlották is, hogy vigyek alomtársakat és majd visszaveszik az utódokat... Ennyire fogalmuk sincs a genetikáról.

Szóval a tenyésztő nem csak pároztat, hanem folyamatosan tervez, figyeli az állatai genetikai tulajdonságait. A pároztatás bár laikusnak első lépésnek tűnik, de gyakorlatilag ez az utolsó lépése a munkának, hiszen nem az a munka, hogy a két állatot összerakja, hanem az, hogy ezt a keresztezést genetikai ismeretei és a családfa ismeretével megtervezi, figyelembe veszi, hogy milyen hátrányos tulajdonságokat alakíthatnak ki bizonyos kombinációk, melyik allélkombináció alakít ki számára előnyös tulajdonságot és nem csak egy tulajdonságot vesz figyelembe, egyszerre több tulajdonságot, sőt tulajdonság kombinációkat kell figyelnie, szóval nagyobb munka, mint kívülről tűnik. Ezen kívül a tenyésztő adott faj, fajta tartásának és küllemi megjelenésének szakértője, rendszeres állatorvosi ellenőrzésekre kell hordani a sok állatot, kiállításra járni, más tenyésztőkkel ismerkedni, tartani a kapcsolatot stb. Millióan hiszik, hogy a tenyésztő munkája abból áll, hogy két állatot összerak és elkéri érte a pénzt, de ő ha nem is teszi közhírré, de a háttérben tervez, dolgozik és az állatokat is el kell látni. Ezért mondják, hogy a tenyésztők állatai statisztikailag egészségesebbek, mint a szaporítóké, mert sokkal jobban figyelnek, mind a genetikára, mind a tartási körülményekre, mint a laikus szaporítók.