Kutya elvesztése, minden ami ezzel jár? Hogy lehet könnyebbé tenni ezt az érzést?
1 hete halt meg a kutyusunk, 13 éves volt. Az utolsó 1-2 hét volt az amikor sejtettük, hogy nem jó dolog következik... A végére elvesztette a látását is,sokat jártunk vele infúzióra stb, az volt az ami tartotta. Utolsó nap többször kapott rohamot, mintha epilepsziája lenne, ráadásul nagyon gyorsan vette a levegőt, 1-1 mintha melege lett volna úgy liheget. Remegéssel, vakkantással ment el. Az utolsó 2 hétben eltávolodtam tőle, egyre kevesebbet simogattam stb, mert éreztem, hogy nem sok van neki hátra. Rossz volt látni ilyen állapotban. Most pedig lelkifurdalásom van, hogy nem szerettem úgy... Vagy, hogy egyáltalán nem szerettem annyira amennyire kellett volna. Hiányzik, a reggeli rutinok stb, közbe meg úgy érzem 13 éve alatt nem szerettem igazán, bánom az elvesztegetett időket amit már soha nem kaphat meg, az játszódik le bennem vajon érezte, hogy szeretem? Tudom van akinek ez az egész hülyeség, de most ezt érzem.
Hogy tudnám ezeket feldolgozni?
válasza:En is mindig erre gondoltam, hogy miert nem simogattam tobbet, miert nem setaltattam tobbet…pedig mondjuk nalunk a napi seta, jatek, stb rutin volt, csaladi kutya volt, de nagyreszt en foglalkoztam vele.
Az ido segitett, semmi mas.
válasza:Teljesen normális dolgokat érzel, mindannyian érzünk hasonlókat. És hidd el, van ettől rosszabb is. Én már három kutyámat veszítettem el.
Ami segített... az egy új kiskutya volt, pár hónap múlva, és mellette az idő. De teljesen sosem múlt el.
válasza:Az idő segít, meg - ha hiszel Istenben, a túlvilágban - akkor esetleg az a tudat (ami a lelkeden könnyít, semmi máson), hogy valamikor egyszer majd talán a túlvilágon találkoztok.
Nagyobb városokban vannak esetleg gyászterápiás csoportok, van pszichológus, pszichoterápia, ha nagyon beleesel a depibe, akkor pszichiáter akár gyógyszert is felírhat, de összességében ahogy 1. leírta: az idő segíthet, semmi más.
válasza: válasza:Mi amint láttuk hogy szenvedni kezd, inkább elaltattuk minthogy hagytuk volna hogy lássuk őt így leépülni, amivel talán mi is jobban eltávolodtunk volna tőle (amit biztosan ő sem szeretett volna). láttuk rajta hogy sokszor miattunk tartotta magát. ezért ez a fajta bűntudatunk nem volt, inkább segítettünk a legkíméletesebb módon azzal hogy nem kellett akkora szenvedést sem megélnie, és ott voltunk vele végig.
Az idő segít feldolgozni, mi szépen eltemettük az is segített.
Elsőnek azt hittük csak depressziós hogy ugye elvesztette a látását, korábban a hallását is :( Utolsó napján hirtelen lettek ezek a rohamok. Persze ha "régebb" óta lett volna akkor nem hagytuk volna szenvedni, az a nap is borzalmas volt.
A családunk persze végig mellette volt, csak ugye én próbáltam kicsit eltávolodni érzelmileg... De egyedül soha nem hagytam, csak mikor más is itthon volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!