Hogyan lehet úgy ketreces állatot tartani, hogy tutira ne érezze bezárva magát? Pozit0v példákat szeretnék

Hely tekintetében az elegendő méret (lehetőleg ne a törvényi minimum, hanem az ajánlott, vagy annál nagyobb) és a megfelelően gazdagított környezet (buvohelyek, fajnak megfelelő mászók/játékok) teljes mértékben lefedik az állat igényeit. Ez tipikus antropomorfizmus, hogy "bezárva érzi magát, elvettük a szabadságát". Bizonyos mérettartományra és bezártságra valóban igaz, hogy depressziót okoz és sztereotípikus viselkedésmintákat vesz fel az állat, de ez nem igaz minden tartásmódra - lásd korábbi válaszolók.

És most hogy a kérdésre választ adtam, jöjjön egy kis agymenés, hamár ilyen szép, nyugodt brainstorming fogadott a válaszokban. Kiemelem, hogy egyáltalán nem szeretnék offenzív lenni bármely állattartó szemében, ez elmélkedés nem ítélkezés lesz.

Ja és a telefonom rendkívül sunyin autokorrektel, ha érthetetlenül írok pár szót, nézzétek el nekem.

Kérdés eszembe juttatta, amit más is említett: ez és ez az állat, a természetben ennyit és ennyit megy/úszik/repül. Elképesztő számokat találni, de ne felejtsük el, hogy ezt nem sportból teszik az állatok, hanem mert muszáj nekik.

Mert fent kell tartani akkora vadászterületet, mert csak annyi prédapopuláció látja őt el, ami azon a területen él. Mert fel kell keresni a táplálékát, és ahol tegnap evett, ott ma nem fog kaját találni. Mert üldözik a ragadozók. Mert neki kell vadásznia.

Nézzük meg mi hogyan élünk, mondjuk aki nem túlsúlyos, annak milyen egy napja, mennyit mozgást végez. Aztán nézzük meg, hogy a bantuk hogyan vadásznak. Legyen megfelelőbb a példa: hogyan éltek itt Európában 100-200-1000-5000 évvel ezelőtt az emberek?

Ha nem lenne felzárkózás én lehet a természetes szelekció szent oltárán végezném.

Az igaz, hogy a vadon élő állatok erre kondicionálódtak, ebbe születtek bele, erre szelektálja őket a természet, erre lettek teremtve, meg is van sokszor a baj belőle, amikor vadonból befogott állatokat teszünk a szuperkényelmes élettérbe. Gondolom mindenkinek van egy "bácsi sztorija" hogy a haza hozott mezei kisnyúl egy szép napon minden előjel nélkül elpusztult. Az én sztorim bácsija meg is nézte: szét repedt a szíve. Pusztán attól, mert aznap valamit lejtett az ól előtt, az meg olyan szépen csengett a betonon.

Az állat szervezete pedig, aki minden neszre menekülésre készen áll, soha életemben nem találkozott azzal a forgalommal, hogy na most meneküljünk. Egy torpedó, a metafora szempontjából előnyösebb, egy bomba maga a nyuszi, ami alapvetően az élete minden napján többször is elsül, ez eddzi meg. És ha nem eddzi? A bomba rosszul sül el.

Ez nem azt jelenti, hogy minden mezei így jár, tudok olyat, aki sikeresen szaporítja őket, de azért az ország minden részéről hallani ezt a kis történetet.

A mi házikedvenceink azonban az emberi környezetbe születnek bele. Nekik természetes az ember közelsége (különben hogy is lehetnének felénk bizalommal, míg őket mindenki megeszi alapvetően), az emberi élettér.

Nem emiatt, de vadon befogott, vagy vadon élő állatok kölykét nem is tarthatjuk legálisan.

Szinte már minden házikedvenc legalább 100 éve tenyésztésből kerül ki, ha ennél rövidebb ideje háziasított, már akkor is talán ezredik generációnál jár a fajta, mikor ő megszületik.

Ez azt jelenti, hogy az igényeik sokkalta kisebbek, "tunyábbak" a vadonélő társaiknál? Természetesen nem. De vegyük figyelembe, hogy nem a napi 10 km-t lejáró hörcsögöt tesszük egyik napról a másikra egy 60*30*30-as ketrecbe.

Az "eredeti" életterüket nem tudjuk teljes mértékben szimulálni, hiszen ezt áldoztuk fel azért, hogy számunkra szó szerint elérhetőek legyenek.

Vannak igényeik, mint minden élőlénynek. De egy bizonyos ponton túl nem feltétlenül tudsz jobbat nyújtani.

Vagyis nem tudsz "túlteljesíteni" ebben a feladatban, csak teljesíteni tudsz, amit mint állattartó kötelességeid közé is tartozik.

Ez a szabadság, mind szellemi, mind fizikai értelemben főként emberi kívánalom, de gondoljunk bele. Szabad emberek vagyunk, bárhová mehetünk (nem, a pénz nem korlátozó tényező, nyilván akkor nem repülővel utazunk és hotelban alszunk, de nem egy ember biciklizett körbe egy kontinenst, quasi ugyanolyan szabadok vagyunk e tekintetben, mint egy patkány, vagy róka), S mégis az életünk nagy részét a munkahely (iskola), üzletek és az otthonunk ingázva töltjük le. Legtöbb embernek ez elég, évi 1-szer nyaral, havonta kirándul az országban (teszem fel). Leszámítva ezeket, ez sem egy borzasztó nagy élettér.

100-200 éve a legtöbb ember nem hagyta el azt a falut, ahová született. Nem - hagyta - el.

Egy hörcsög : ketrec és egy macska : lakás arány vajon mennyivel térhet el egymástól? Valakinek az egyik belefér a másik nem, valakinek mindkettő, valakinek egyik sem. Kutyát például hektáros telekről is viszik sétálni.

Szóval lehet ezen agyalni bőven, nem szándékozok ezzel eltérni a tárgytól, de talán segít, ha messzebbről is megközelítjük a kérdést.

Szerintem amíg mentális - fizikai igényei az állatnak ki vannak elégítve, ergo pszichésen és testben is egészséges addig nincs oka panaszra, és nincs jogalapja az állattartót negatívan minősíteni.

De sajnos fel kell rá hívni a figyelmet, hogy az állat érdekeit nézzük, ne azt hogy nekünk melyik tereptárgy a kívánatosabb a szemünknek. Érdemes utánajárni a termékeknek, hogy valóban tudják megfelelően használni az állatok, vagy csak szép. Utóbbinak nem sok értelme van az állat szempontjából.

Megint okosodtam, köszi Sárkánybébi!

7# voltam!