Megtörtént már veletek, hogy véletlenül eltapostatok valami élőlényt (pl. csigát?)

"Megtörtént már veletek, hogy véletlenül eltapostatok valami élőlényt (pl. csigát?)"

Szerintem mindenkivel, aki él. Ha más nem, akkor apró rovarokra, gilisztákra, egysejtűekre, stb. biztosan rátaposok az utcán járás közben. Az élet minden négyzetcentiméteren nyüzsög, nem tudom elkerülni, hogy egyszer véletlenül rájuk lépjek. Szoktam azért figyelni, hogy béka vagy csiga ne legyen előttem a járdán, főleg eső után, mert olyankor jobban előbújnak és közlekednek az utakon keresztül.

"Hogyan éreztétek magatokat utána?"

Sajnáltam, de igazából ha az emberi faj egyszer kihal, akkor bízok benne, hogy nem azért, mert eltapostam egy csigát az utcán. Van az a pillangóhatás elmélet, hogy a Föld egyik oldalán egy pillangó szárnycsapása a másikon vihart tud előidézni... hát Én azért kétlem, hogy ez ilyen lenne. Az embert is eltaposná simán egy másik élőlény, ha nem lenne elővigyázatos, sőt. Nálunk a családban volt olyan, hogy balesetből egy szarvasmarha agyonnyomott egy idős férfit. Hiába szállították kórházba, meghalt. Szerinted a szarvasmarhának volt bűntudata előtte? Nincs is olyan agyterülete, ami elő tudná hozni a bűntudat érzetét.

Mikor még nagy-nagy kertes házban laktam, kb. ezer kóró-, félezer éti- száz ligeti- és ötven meztelen csiga jutott a kertünkre. Elég nehéz lett volna esősebb napokon kivitelezni, hogy 8-10 ne kerüljön az ember lába alá, mire elér a fűben a kert végébe. Pedig hidd el, az ember próbálkozott ügyesen lépni. Rendszeresen úgy kellett őket vödörszám szedni, és kihordani az erdőbe, hogy lépni lehessen. Melegben jó volt, mert elvoltak az alvó csigaházak halomban bokrok alatt.

Nem érzem jól magam utána, de hát ez van.

Csigát, meztelen csigát, békát.

Az előző munkahelyemen béka invázió volt, sokszor tapostam rájuk mert nem tudtam máshogy lépni/vissza ugrottak.