Miért fontosabb sokaknak a kutya/macska lakásban/házban tartása mint egy potenciális kapcsolat?

Őszintén, egy potenciális kapcsolatnál még az is fontosabb, hogy van-e tej reggel a kv-ba, vagy elfogyott.

Nemhogy az, hogy változtassak a szeretet rutinomon.

Ez baromi egyszerű: a kutyáját/macskáját szereti, már X ideje vele van, ragaszkodik hozzá. Egy ismerkedés során pedig te még nem vagy neki senki, csak egy idegen, aki jó esetben is csak szimpatikus, nem érez irántad semmit még. Ha így a legelején, amikor még nincsenek mély érzések, kiderül, hogy te ezt nem tolerálod, levonja a következtetést, hogy akkor te nem olyan ember vagy, akivel ő együtt akarna élni, és elköszön. Teljesen korrekt.

Bár sosem volt ilyen gondom, de egy idegen pasinál nekem is fontosabbak lettek volna a meglévő állataim, már bocs.

Elmondom, hogy én hogy gondolom. Nem kell egyetérteni.

Amikor elhoztam a kutyámat, akkor az én meglátásom szerint azt írtam alá, hogy gondoskodni fogok róla. A mi kapcsolatunk NEM a kölcsönös felelősségen alapszik; itt én vagyok az ember, ő a kutya. Az én kognitív képességeim messze meghaladják az övét, tehát a felelősség az enyém. Mivel én vagyok az, aki tudatosan választotta ezt a helyzetetl ezért nekem egyértelmű, hogy felém több az elvárás.

Másrészt ő egy állat, aki nem tudna magáról gondoskodni. Ebből a szempontból olyan, mint egy gyerek. Rám van utalva. Ha nem adom meg neki a szükséges dolgokat, akkor szenved, akár el is pusztulhat.

Ezzel szemben egy másik felnőtt emberrel való kapcsolat egyenlő. Egy potenciális partner nem hal éhen, ha nem rakok elé kaját. Nyilván vannak súlyos fogyatékossággal élő, ápolásra szoruló emberek, de most induljunk ki a normál helyzetből.

Egy felnőtt, remélhetőleg valamelyest értelmes embernek nem nézem el, ha azt akarja kikövetelni, hogy csak úgy dobjak el egy olyan élőlényt, akiért én vállaltam a feleősséget, aki nem kérte ezt, én választottam, szabad akaratból.

A másik dolog pedig egyszerűen az, hogy nekem egy hét ismerettség után senki ne akarja megmondani, hogy a saját életemben, a saját otthonomban hogy éljek. Minden kapcsolat elindul valahol, de azt soha nem tűrtem és nem is fogom eltűrni, hogy valaki rendszabályozni akarjon, mint egy gyereket. Pár randi után tuti nem jelent nekem senki eleget ehhez.

Nem igazán értem, hogy mit akarsz ezzel. És ha a másiknak nem tetszik, ahogy te élsz, akkor te változtatnál rögtön, mikor lehet, hogy nem lesz semmi az egészből?

A potenciális kapcsolat az még egy semmi. Hány "potenciális" kapcsolatnak lesz hamar vége mert... a másik nem szép smink nélkül, csúnyán beszél, cigizik, vegán, vallásos/nem vallásos, erre vagy arra szavaz, büdösm a szája reggel, túl hangosan beszél, nem hív eleget, tetovált, stb.? Most akkor mondjunk le mindenről a világon, mert egy potenciális kapcsolat esetleg talán kialakulhat?

Mert te nem vagy egy biztos pont az életében,az állat viszont amit tart az igen.Előtted és utánad is hű társa lesz,nem fog kicseszni az állattal és neked kedvezni azzal,hogy változtat az életstílusukon.Ha addig felmehetett az ágyra melletted is felmehet,ahogy utánad is fel fog menni.

Neked kellene inkább olyanok közt nézelődni akik nem nagyon tartanak állatot,vagy sokkal szigorúbban.

Én például pont a szigorúbb vagyok,a párom sokkal engedékenyebb.Én nem szeretem ha az ágyban van,van saját fekhelye több is,méghozzá jó drága cucc,téli és nyári is van.

Azt sem szeretem ha kunyerál,nekem nem is kunyerálnak a kutyák.Kezdettől fogva a helyére zavartam mindkettőt az asztaltól.Van az én evési időm és az ő etetési idejük,mindenki tiszteletben tartja a másikét.

Valaki nem ennyire szigorú,vagy szabályszerető és sokkal lazább ilyen téren is.

Egyébként, ha elvonatkoztatunk a konkrét szitutól, hogy meglevő állatot miért is nem dob ki az ember, egy ilyen különbség hosszútávon is okozhat gondot.

Én pl. egy állatszerető ember vagyok, nem tudom elképzelni, hogy egész életemben ne legyen állatom. De ha már van, akkor családtag, azaz bejöhet a házba,feküdhet a kanapén, fotelban (a kutya mondjuk az ágyban nem, csak a cicák). Namost egy olyan ember mellett, aki nem szereti az állatokat, vagy csak messziről, ez ugye probléma lesz, mert bármikor állatot akarnék, egyfolytában konfliktus lenne amiatt, hogy ő nem akar, vagy jöhet, de nem engedhetem be, ami meg nekem nem normális állattartás, és úgy meg inkább ne is legyen. Magyarán, sose tudnék úgy élni a másik miatt, ahogy szeretnék, az meg nem túl egészséges, szóval ilyen esetekben mindenkinek jobb szerintem az elején rövidre zárni a dolgot.