Zsirafok, hogy usszak meg ha villamlik?

Hát ezt valahogy úgy képzeld el, hogy a zsiráf elkezd fátvágni, aztán barkácsol egy fa csákány magának, leás úgy egy 4 métert a föld alá hogy követ szerezhessen. A kőből kő eszközöket csinál, aztán elindul egy felé, kirabol pár falut hajtóanyagnak. És amikor a zsiráf látja, hogy minden megvan ami kell, gyorsan barkácsol egy ágyat a spawnpoint beállításához és elkezd lefele ásni megint, hogy vasat találjon. Kb 10 perc múlva kibányász egy marék vasat, azt kiégeti egy kemencében és csinál vasszettet magának. Ezzel már elmehetet egy kis felfedezésre. Talált is egy sivatagi templomot, ahol elég gyémánt volt egy gyémántcsákány barkácsolásához. Amint csinált egy gyémántcsákányt lement mélyre a föld alá, hogy keressen egy kis lávát. A lávát víz segítségével átalakította obsidiánná amiből létrehozot egy kaput ami átjárót nyújt a mi dimenziónk és a Nether dimenziója közt. A zsiráf belépett oda. (most hogy már eléggé a szívünkhez nőtt ez a zsiráf legyen neve is, mondjuk Sándor). Sándor átlépve a Nether dimenzióba egy vörös területen találta magát, ahol lávából voltak a tengerek és a tavak. Persze nagyon meleg volt, néhol még a talaj is meggyult és teli volt ez a hely bizar (zombi-)malac-emberekkel, furcsa lebegő szellemszerű lénnyekkel és még néhány helyt ahol még a tűz is kék volt lehetett találni fekete csontvázakat. Na de Sándor barátunk se hámozta sokáig a banánját, így hát elindult bányászni. Útja során kapott egy barnás ércet ami nem égett el a lávában. Ebből is kiszedett néhányat s aztán elindult a kapu felé, de hazafele menet szembe találta magát egy hatalmas erődítménnyel, ahol lebegő sárga tudja a jó franc mik repkedtek. De Sándor nem egy gyáva zsiráf volt és elbánt velük. Kicsit farmolt aztán hazament. Amire hazaért este lett. Kiégette az érceket és az ágya felé vette az irányt, de hirtelen egy 3 méteres fekete.... alak ált előtte akinek a szemei a rózsaszín árnyalataiban villogtak:O. De ebben a pillanatban eltűnt. Sándor azt hitte, hogy hallucinál, de nem mert visszatért és még többet hozott magával. Sándor gyorsan összebarkácsolta a gyémánt páncélját és a kardját a lávahatlan érccel és elpaskolta a feneküket. Ezek a lények haláluk után egy gyöngyöt hagytak hátra amit Sándor összebarkácsolt a Nether erődben élő lebegő valamilknek a lángjával és végeredményül egy szemet kapott ami elvezette egy a mi dimenziónkban levő földalatti erődhöz ahol átküzdötte magát egy labirintuson és a végén volt egy kapu. A kaput Sándor a szem segítségével aktiválta. Amikor belenézett a kapuba hirtelen félelem fogta el a mi hősünket, de mint tudjuk a zsiráfok nagyon bátrak és Sándor a lelke mélyére nézet és elékaparta a bátorságát és belépett a kapun. Hát azt kell mondjam, hogy nem hiába kellett összeszedje a bátorságát a mi kis barátunk, hisz ez egy lebegő szigetekkel teli hely volt amit beborított a sötét és a 3 méteres fekete faszik. A szigetek egy sárgás kőből áltak, és volt egy nagy sziget minek peremein hatalmas obszidián oszlopok tornyosultak az ég felé, akárhol is volt az ég és volt ott egy nagy fekete sárkány:O aki az oszlopok között közlekedett. Sándor nekiált megölni a sárkányt de amint belesebzett az egyik oszlop meggyógyította. És ekkor Sándor észrevette hogy van még valami az oszlopok tetején, egy kristály forgott mindegyiken és az életet adott a sárkánynak. Így hát Sándor az íjával kilőtte azokat, hogy ne gyógyítsák többet a sárkányt. Azzal nekiált a sárkánynak. A hatalmas küzdelem után is alig tudta megsebezni, úgy vélte, hogy már mindennek vége. Minden remény elveszett... De eszébe jutott, hogy egy falusi megajándékozta egy elvarázsolt aranyalmával azzal az üzennettel együt, hogy "nehezebb időkre" és mivel elég nehéz idők jártak Sándor megette az almát amitől megdagattak az izmai és másodperceken belül megyógyult és egyetlen csapással VÉGZETT A SÁRKÁNYAL...

A sárkány hátrahagyta a tojását, amit Sándor eltett és visszatért a mi dimenziónkba. Ezután elment és kibányászott egy kis rezet. Kiégette és barkácsolt egy villámhárítót, hogy többet ne rettegjen a villámoktól és annak veszélyeitől.

Így ússzák meg a zsiráfok ha villámlik.

Általában a fás szavannán élnek. A zsiráf magas, de még így sem magasabb, mint a környező fák. Emellett:

[link]