Igaz az hogy akik általában a kutyákat szeretik azok egoisták és bizalmatlanok, a macskásak pedig jószívűek és naívak?

Ha kötődésről van szó, bizalmatlan vagyok, de csak úgy bárkivel el tudok beszélgetni, akinek van rá igénye, és aki lelkizni szeretne, mindig megtalált, mindegy, hogy ismerem vagy sem. Mások szerint jószívű vagyok, én csak annyit tudok, hogy nem vagyok gonosz. Régen nagyon naiv voltam, mára kevésbé, de egy kicsit sajnos még mindig az vagyok, ezen mindig dolgozom. Szerintem egészséges az egoizmusom, amennyit magamra gondolok. Nem hiszem, hogy bárki, aki hosszabb ideje ismer, azt mondaná rólam, hogy negatív értelemben egoista vagyok. Azonban nem is mások körül forog az életem, hogy mindig másnak legyen jó, én meg kapom a maradok és lesz ami lesz.

Volt macskám, 9 évig, 9-18 éves koromig. Most két kutyám van. Macskákat és kutyákat egyaránt szeretem, igaz a blökikkel több a gond, utánuk nem is lesz többé két kutyám egyszerre.

Ez egy elfogult, vagy előítéletes ember véleménye lehet, ilyen módon a valósághoz semmi köze nincs. Azokkal mi van, akik halat, vagy papagájt tartanak?

És azokkal, akiknek semmilyen háziállatuk nincsen? Honnan akasztottad ezt a sületlenséget? Valami magát felsőbbrendűnek gondoló, megszállott macskástól?

Nekem volt kutyám (sajnos nemrég elveszítettem), vannak macskáim, vannak papagájaim, tartok csirkéket, voltak pulykáim és kacsáim... Minden állatot szeretek.

Velem akkor mi a helyzet, kérdező? 😀