Nyuszi, csincsilla, papagáj?

Ez nagyon kevés, inkább ne tarts állatot... Plusz ezekből nehogy egyet vegyél, minimum kettőt, hogyha már te nem foglalkozol velük, legalább a magánytól ne szenvedjenek! (Ha 24 órát foglalkoznál velük, akkor is kéne nekik fajtárs)

A csincsilla és nyuszik általában éjszaka aktívabbak, tehát hálószobába nem ajánlom egyiket sem, a papagájok nyilván csicseregnek egész nap.

Egyiktől se várj nagy odaadást, napi fél óra foglalkozástól nem igazán fognak téged megszokni. Főleg a papagájok.

Kérlek, nyuszit ne. A másik kettőről nem tudok nyilatkozni, de nyuszim van és piszkosul el tud kenődni, ha keveset vagyok vele. Társas állat, szüksége van az odaadásra és a szeretetre. Játszani kell vele (kapásból ellent is mondok ezzel az előttem szólónak), ráadásul megfeledkezik arról a nagytöbbség, hogy a nyuszik a közhiedelemmel ellentétben nem valami kis szégyenlős, csendes állatok. Van saját kis személyiségük és ezt meg kell ismerni. Namármost, ahogyan egy embert nem tudsz megismerni napi fél óra alatt, úgy a nyuszkókat sem. Ha nem ismered, nem is fogja feléd jelezni az igényeit vagy ha valami csoda folytán mégis, nem fogod tudni értelmezni azt. Hozzám a nyuszim piciként került, egész nap velem van és még így is van, hogy egy-egy cselekedetével meg tud lepni. Cserébe viszont, ha sok időt töltesz vele, valódi társ tud lenni (simán észre veszi a hangulatváltozásaid és túlzás nélkül mondom, hogy ha valami felbosszant, azonnal hozza a kis rongyjátékát, és kuporodik mellém, hogy ne legyek egyedül). Ráadásul én például már rutinosan takarítom a helyét meg konkrétan a lakást is utána, de esélytelen hogy ez beleférjen fél órába. Bezárva pedig nem tartunk nyulat, nem rabok és főként nem díszállatok.

Szóval ilyen feltételek mellett, könyörgöm ne nyulat tarts. Magamból kiindulva (és teljesen laikusan gondolkodva) papagájt meg csincsillát se. Az állatok nem azért vannak, hogy mikor nekünk jó, akkor aranyosak meg barátok, de amúgy meg “nincs rájuk annyi időm”. Nem a mi szórakoztatásunkat szolgálják és a legkevésbé sem kötelesek minden esetben hozzánk alkalmazkodni. Ha befogadsz egy állatot, kezeld egyenértékűként, ahogyan kielégíted a saját igényeid, úgy joga van neki is ahhoz, hogy ez az ő esetében is maradéktalanul megtörténjen. Hiszen ne felejtsd el: teljesen rád van szegény utalva.