Szerintetek ez normális? (többre becsülöm az állatot, mint az embert)

Több ismerősöm is szállásolt el már "hontalant". Mindegyiknél ugyanaz a vége lett, a hobó kirabolta a fél lakást és meglógott.

Szóval teljesen normális vagy.

Ezek gondolkodás nélküli, demagóg közhelyek pufogtatásai.

Mármint amit az ismerősöd mondott.

Legközelebb nyugodtan mond meg neki, hogy a jótékonykodásodat majd te beosztod a saját értékrended szerint, ő meg ossza be szintén a sajátja szerint.

És ahelyett hogy neked ajánlgatná hogy fogadj be egy hajléktalant, fogadjon be ő.

Én (sajnos vagy szerencsére nem tudom) de elég sokat éltem már, és mostanra rettentő türelmetlen lettem az ilyen mindent jobban tudó megmondó emberekkel kapcsolatban.

Az ilyet 2 mondattal érdemes úgy leépíteni, hogy legközelebb 3-szor is meggondolja, hozzád szóljon e.

Nem sokat veszítesz, ha mégse fog hozzád szólni.

Olyan emberekkel érdemes körülvenned magad, akiknek hasonló az értékrendjük mint a tiéd, és többek közt ezért szeretnek, és tisztelne.

Így sokkal kevésbé lesz stressze az életed, ellenben sokkal boldogabb leszel.

Az élet rövid ahhoz, hogy megváltsd a világot, meggyőzz bárkit az igazadról, vagy azon gondolkozz más véleménye miatt, hogy te magad normális vagy e.

Látod, itt is mennyi ilyen embert találtál, aki neked ad igazat.

Ha ők lennének a barátaid, 1 gonddal kevesebb lenne, és sok örömmel több. :)

:D a barátnőd hány hajléktalant fogadott be és hánynak segített, hogy így osztja az észt? Vagy másnak mindig könnyebb megmondani, hogy mit hogy kellene csinálni?

Egyébként nem kell foglalkozni vele, nem tartozol senkinek magyarázattal. Csináld azt, amit te jónak látsz és amiben örömödet leled!

Egyébként valószínűleg az állat nem fogja kilopni a szemedet is ha befogadod, nem fog átverni és kihasználni sem.

Nem értek feltétlen egyet veled, sosem tudnék egy állatot többre becsülni, mint egy embert. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem az állatokat, több állatom is volt már. Csak másképp szeretem őket.

De hát nem vagyunk egyformák.

Egyébként hontalant befogadni nem feltétlen kell, másképp kéne rajtuk segíteni. Én voltam ételosztáson, illetve kórházban látogatni (nem csak a hajléktalan lehet magára maradt..), nagyon felemelő érzés, meghatározó volt az életemben mind a kettő.

Csalódtam már emberekben én is, ez nem ettől függ.

Nyugodtan mondd meg az ismerősödnek, hogy TE azzal jótékonykodsz, akivel akarsz. Ő is. Bárkinek segíthet, akinek szeretne a saját idejéből, pénzéből, a tiedet ne ossza be.

Én nem mondanám magamról, hogy többre becsülöm az állatokat az embereknél, hiszen ha -tegyük fel- a tűzből egy kutyát vagy egy gyereket kellene kimentenem, a kisgyereket menteném.

Gyerekeknek is szoktam jótékony célból felajánlani pénzt, tárgyakat, ruhát stb. Mert ők nem tehetnek arról, hogy nehéz a sorsuk. Nincs lehetőségük változtatni az életükön, mert a felnőttek felelősek értük. Így vagyok az állatokkal is. Segítek azoknak, akik éjt nappallá téve állatokat mentenek, mert megérdemlik a segítséget. Én is megkaptam már, hogy miért nem embereknek segítek... az állatok, mint a gyerekek, tőlünk függenek. Egy felelőtlen ember által eldobott kölyökkutya nem tud egyedül boldogulni. Ahhoz, hogy valaki gondoskodjon róluk, szükség van anyagi támogatásra.

Egy felnőtt embernek úgy gondolom, hogy van lehetősége a sorsán változtatni, ha nagyon akar. Egy gyerek, vagy egy állat nem.

A hontalan állatokat az emberi gonoszság, felelőtlenség és butaság termeli.

Az állatvédők vívják a szélmalomharcukat. Ha csak kicsit tudok segíteni megteszem én is. Nem sajnálom az időt és a pénzt, amit erre a célra fordítok. És mindenki azt gond, amit akar.