Az állatok sírnak, ha elveszik a kölyküket, vagy mielőtt levágják őket?

Igen, akármennyire próbáljuk elhitetni magunkkal (sokak sikeresen), hogy az állatok nem éreznek, nem fogják fel hogy a vágóhídon, a tenyésztelepen mi történik, ez egyáltalán nincs így. Az egész életükben ketrecben tartott marhák, disznók és csirkék láthatóan szenvednek, a fejős tehenek depresszióba esnek amikor a borjaikat elviszik (szerinted mi lesz azzal a borjúval, akinek az anyja tejét megiszod?), és a vágóhídon ha nincsenek lebénítva, az utolsó lehelletükig menekülni próbálnak.

Értem persze, a társadalmunk egyik építőköve a nagyüzemi állattartás, máskülönben nem lenne teli a polc 1200ft-os csirkemellell meg 50ft-os tojással, de ne hazudjunk se magunknak se másnak arról, hogy is működik ez.

Hármas, annyiban azért javítanálak, hogy a tehénnek nem azért van teje, mert folyamatosan elletik, szóval nem lopnak el tőle szegény kisbocikat azért, hogy az ember tejet ihasson. Sőt, a tehén és a kecske olyan, hogyha nincsenek megfejve rendszeresen, akkor belebetegednek, akár el is pusztulhatnak.

(Most nyilván itt belemehetnénk a háziasításba meg az évezredes tenyésztésbe, hogy miért van így, mert nyilván van oka, de felesleges, ez most tény.)

A tehenet pont nem fogja érdekelni, hogy te állatszeretetből kiöntöd a tejét, vagy megiszod, vagy sajtot csinálsz belőle - neki az a jó, ha megfejed, kész.

A többiben természetesen igazad van, a nagyüzemi állattartás szívás, és ebben a formában ez igaz a tejükért tartott állatokra is, hiszen semmivel sincsenek jobb körülmények között, mint a vágásra szánt állatok. De önmagában a tejfogyasztással nem ártasz senkinek.

(Nem lennék jó vegán, bocs :D )

A disznóvágásnál a bölléren sok múlik. Nekem csak baromfival van első kézből tapasztalatom és ott sok múlik a kíméletességen.

Elítélem az állatkínzást, de azon gondolkodtál már, hogy amikor búzát, kukoricát, borsót stb. eszel, akkor azokat nem azért növesztette a növény, hogy te jóllakj, hanem hogy utódai legyenek? A répáról már nem is beszélve. Emberek vagyunk, ezért az állatok szenvedését talán könnyebben tudjuk értelmezni, de ettől még a növények is élőlények. Egyre inkább igazat adok a nagyapámnak, aki úgy volt vele, hogy azt kell enni, ami van (tudta, milyen éhezni), viszont a lehetőségekhez mérten jól kell bánni az élőlényekkel. No, azért a szúnyogokat lecsapom, ha belőlem akarnak vacsorázni ;), de idővel úgyis kukaceleség leszek. Ez az élet rendje.