Akik szaporítóktól vettetek kutyát, miért tettétek? És tanultatok a hibátokból? Vannak tanulságos eseteitek, pofáraesések, amiket megosztanátok?

Mi szaporítótól vettük 3 évvel ezelőtt. Mondtam a szüleimnek hogy ez egy szaporító, de hát rám nem hallgattak. Még nem volt (remélem nem is lesz) semmi baja a kutyámnak. Az oltásain kívül, meg ezeken kívül nem kellett mennünk állatorvoshoz. (ha nem számítjuk bele hogy a szomszédunk meg is mérgezte őt)

Meg hát a kutyám 54cm- s és mivel egy szuka labiról van szó ezért ez a magasság jó, de valamiért mindenki azt kérdezi hogy nem alacsony egy kicsit a kutyám. :)

Meg hát kölyök pofija van neki, nem felnőttes, hanem tiszta kölyök kívülről, ami jó mert mindenki megkérdezi hogy kölyök-e. :)

Én azért tettem, mert sosem volt még kutyám és azelőtt (pont amiatt, mert nem volt kutyám), nem is olvasgattam kutyákkal kapcsolatos cikkeket, fórumokat stb. Lényeg a lényeg, sosem hallottam még szaporítókról. Aztán adódott egy lehetősség, hogy kutyust vállaljunk a párommal és gyorsan éltünk is vele. Akkor még úgy gondoltuk, hogy úgysem akarjuk a kutyát kiállításra stb vinni és azt hittük a törzskönyv csak erre van. Azóta okosabbak vagyunk.

De szerencsére nem nyúltunk nagyon mellé, mert bár akitől hoztuk a kutyust hivatalosan szaporítónak számít, mégis nagyon a szívén viseli a kutyái és a kölykök sorsát. Mai napig tartjuk a kapcsolatot és a többi kölyköt is csak leinformálható helyre adta. A kutya is egészséges és nagyon jó természetű, nagyon a szívemhez nőtt, szóval összességében nem bántam meg, viszont tuti, hogy legközelebb már okosabbak leszünk. Nemsokára tervezünk még egy kutyát a jelenlegi mellé és biztos, hogy tenyésztőtől vagy menhelyről lesz (én utóbbit tervezem, párom a tenyésztőre szavaz).

Az első kutyámat 14 évesen ugyan törzskönyvesen vettük, de azért nem nevezném a hölgyet tenyésztőnek. Egy kiállításon árulta a kölyköket, két különböző fajtából volt egy-egy alom.

A kutya 12 éves koráig csak akkor volt beteg, amikor gennyes méhgyulladása lett, aztán ki kellett pakolni. 12 évesen gerincprobléma miatt fokozatosan lebénult, három nap híján 14,5 éves koráig viszont még velünk volt.

A második kutyámat tenyésztőtől vettem, világgyőztes szülők, etcetera. A kutya 7 éves korában elkezdte egy olyan örökletes betegség tüneteit mutatni, amiről a tenyésztő sem tudott, hogy terhelt vele a vonala, még genetikai szűrés sem volt korábban. A betegség szintén bénuláshoz vezet, degeneratív myelopátiának hívják. A tenyésztőt nem hibáztatom, utána szűrette az állományát és sajnos már két kutyáját szintén elvesztette azóta ebben a betegségben.

Számomra ebből az a tanulság, hogy szűretett kölyköt veszek ezek után csak, és nem dőlök be a kiállítási címeknek. Mert a noname kutyák utódai sokszor jobbak, egészségesebbek, nincsenek ugyanis vonaltenyésztve esetleg valami károsra a szépség érdekében.

Félig igaz ránk. Párom mindenképp fajtatisztát szeretett volna, és kölyköt. Nekem a fajta jellegű keverék, meg akár öregebb/kimondottan öreg is jó lett volna. Mindig úgy voltam vele, hogy pénzt (azon kívül, amennyibe került addig a kutya) csak tk-ért cserébe adok.

Találtunk egy kölyök vizslát, ingyen, oltva, színhibásan (tesóiért fizetni kellett). Így mindkettőnk vágya teljesülni látszott.

Akkor derült ki, hogy egy oltása sincs, mikor már ott voltunk, és kértük az oltási könyvét. Picit soványka volt, meg hosszabb kicsit a szőre, gondoltam ez azért van, mert kint laktak, január közepén. De már semmi nem érdekelt. Egyből beleszerettem, már mikor megláttam. Pedig volt mellette 5-6 másik kutyus is, és nem tudtam, hogy mi Érte indultunk.

Szóval hazahoztunk egy nagyon szép, nagyon világosbarna vizslát 10 hetesen. Itt kezdődtek a bibik... Elvittünk állatorvoshoz, aki azt mondta, hogy 6-7 hetes. Fejlődési rendellenességére is fény derült, ami kb annyi, hogy nem tud párzani (amit nem is bánok), de neki ez nem fáj, nem kellemetlen. Vissza már nem akartam vinni oda, úgyhogy maradt. Szépen nőtt, jó tápon, vitaminokkal, kálciummal kiegészítve. Gyönyörű, délceg, csupa izom vizslafiú lett, de hízni csak nem akart, annak ellenére, hogy kb 2-szer annyit evett, mint a tápon előírt adag. Minden bordája kint volt. Végül rájöttünk, hogy félig agár. Szóval van egy gyönyörű, gyors, okos, nagyon aktív, jó idegrendszerű, egészséges vizsla-agár keverék kutyánk. Szoktam mondani, hogy felőlem akár zsiráf is lehetne, ez már nem számít.

Vissza csinálnám? Nem. Nála jobban nem is választhattam volna. Ennek a következménye az is, hogy ideiglenes befogadók lettünk, egy állatmentő szervezetnél.

Legközelebb másképp csinálnám? Egyértelműen igen. Úgy is támogattunk a szaporítást, hogy nem fizettünk a kutyusért. Nem akarom támogatni őket. Vagy tk-s lesz a következő, vagy menhelyi.

Első kutyámat 6 hónaposan vettem viadalosoktól,nem óhajtott verekedni,ezért kiselejtezték.

17 évig élt.Rejtett herés volt,ivartalaníttattuk,más baja nem volt.A nagy híres tenyészetekből méregdrágán vett kortársai közül már egy sem élt,Ő meg boldogan élte világát gyakorlatilag élete utolsó napjáig.

A mostani 6 éves,szaporítótól 4 hónaposan vettük,birkaólból.Azért él még,mert eladtam a tanyámat és az ára egy az egyben ráment dokira az első évében,félmilliómban van az,hogy most él.Mellé még idegrendszeri problémás,extra köcsög módon domináns,de imádjuk.

Kaptunk később ingyen egy szaporítótól egy olyan idősebb szukát,aki már nem hozott hasznot neki.Csonttá fogyva,borzalmas állapotban.

Itt a mi falunkban nem bánnak jól a kutyákkal nagyon sokan,de meg Ők is elszörnyedtek,mikor meglátták.Ebből ki lehet totózni,milyen állapotban volt.

Fizikailag nagyon rendben van,lelkileg még mindig roncs.Férjemet választotta ki,le sem tudja vakarni magáról.A kutya csak úgy hajlandó enni,pedig nagyon mohó,hogy közben simogatni kell,mert annyira retteg.

szia!

Mudi kant vettem 2010 februárjában, állattartó embertől. 7000 Ft(!) volt a kutya. (oltásai, féreghajtása volt, 10 hetesen hoztam el) Egyrészt nem engedhettem meg magamnak, hogy 100ezres kutyát vegyek, másrészt van egy igazi, ösztönerős mudim, amit nem biztos, hogy a kiállítási vonalú is ki tudna magából hozni! Gyönyörű szép egészséges kan, a világon semmi baja nincsen, és nagyon egyszerű volt nevelni. Az eddigi legjobb kutyám.

Nagyon jól viszonyul a keresztfiamhoz is, aki most 2 éves. Bátran a húgom a kutyámhoz engedi a kisfiát játszani, ami nagy szó! Szóval nekem telitalálat a kutya.

És mindent megkap, nem sajnálok tőle semmit (pénzben sem).