Akinek kutya, miért kutya, akinek macska, miért macska?

(Kinti) macska elvan nélkülem is, míg egy kutyával sokat kell foglalkozni.

Ezért inkább macska.

A macska nem ugrál össze, nem ugat, nem csahol, nem nyáladzik, jó illata van(a szájának is), el van nélkülem, és hagy életteret.

11 éve van ugyanaz a benti cicám, és minden nap az ajtóban vár, soha nem kunyerál kaját, reggel alig várja, hogy jöjjek a hálóból ki. Kísér mindenhova a házban, WC-re leülök, beül az ölembe. Leülök enni, leül mellém, ha elmegyek a szobába, felkel és jön utánam, de soha sem tolakodó, nem akadékoskodik, de mindig érzem, hogy velem van testben és lélekben, de soha nem mászik az ember arcába.

A kutyával lehet sétálni, társaságba járni, sportolni, versenyezni, egy keretet adhat a napjaidnak, egészségesebb életre "kényszerít", általa újabb és újabb célokat tűzhetsz ki magad elé és mivel képes szobatiszta lenni, a szűk életteredbe is beengedheted.

Szeretem a macsekokat is és tapasztaltam, hogy iszonyú taníthatóak, egy ideig vitt is a flow, hogy képezgessem a sajátomat, de mivel nem találtam semmi célt (pl kutyáknál agility verseny, engedelmes vizsga vagy csak hogy egyre ügyesebb legyél a hétvégi kutyasulin), így a lelkesedésem is kialudt.

Nagyon szeretem a kutyákat, de inkább a macskák felé húz a szívem :)

Plusz nem hinném, hogy képes lennék minden kora reggel (eleve korán megyek dolgozni) lemászni vele egy alapos sétára

Úgy nőttem fel, hogy mindig voltak macskáink. Egyszerre 2-3 max.

Olyan mértékben részei voltak annak, ahogy szocializálódtam, hogy életem első igazán átélt, igazán fájó gyászát a 8 egészséges év után nagyon hirtelen elhunyt, hihetetlenül stresszmentes benti cicám hozta el az életembe. Nagyon megzuhantam akkor. Előtte is tudtam, hogy én sehol nem fogok macska nélkül lakni, de onnantól ez mintha kőbe lenne vésve.

Számomra a macskák szinte lélekállatok. Mindenféle spiritualitástól mentesen.

Bárki bármit mondhat a macskákra, de számomra őszinték, kiszámíthatóak, és nagyon tudnak szeretni. Az előző és a mostani cicámmal is ismerjük egymás szokásait, rezdüléseit.

Ennek ellenére az előző cicám olyan ritka eset volt egészségügyileg, hogy az állatorvos is meg volt lepődve.

A mostani cicám egy ragdoll, akit szándékosan ellenőrizhető előéletű helyről hoztam, és szempont volt, hogy ő is mellettem nőjön fel, én tudjam szocializálni. És jól is sikerült :)