Melyik állatvédő szervezettel van pozitív, melyikkel negatív tapasztalatod?

Mancs a Kézben Kutyamentő Alapítvány:

Évekkel ezelőtt egy általam talált kiskutyát fogadott magához. Találkozásunkkor nem volt túl kedves, adományt, pénzbeli hozzájárulást nem fogadott el, látszott rajta, hogy teher az egész, még az is, hogy válaszolnia kell nekem.

Elvitte a kiskutyát, majd soha többé nem hallottam róla. Vártam, hogy majd róla is posztol, látom képeken, de semmi. Rákérdeztem, hogy van a kiskutya, azóta is várom a választ.

Az egyik önkéntese pedig azóta utál engem, mióta egyszer egy kutyás rendezvényhez csapódott egy kóbor kutya, akit mint kiderült, régóta próbálnak elkapni, de nagyon félős. Sokáig tartott, de engem magához engedett, már ott tartottunk, hogy a kezemet meg a pórázt szagolta, de a rendezvény zajai és az oda pofátlankodó, bámészkodó emberek nagyban hátráltatták a dolgot. Ekkor a csaj megunta a dolgot, majd ő kézbe veszi az irányítást. Elkérte a pórázomat, elvitte magával, kergette sokáig a kutyát, aztán kért egy másik pórázt, mert szerinte az enyém túl vastag, az enyémet elhajította, úgy kellett megkeresnem a magas fűben, ő meg egy cérnavékony kis felvezető pórázzal próbálta becserkészni. Hát végül valahogy ráakasztotta a nyakára, a kutya egyből elkezdett vergődni, elszakadt a póráz, a kutya meg a szakadt pórázzal a nyakában berohant az erdőbe, és utána sem fogta meg senki. A csaj meg azóta is mindig meg akar ölni a szemeivel.

Csellengő Tappancsok Állatmentő Alapítvány:

Anno több irányból kapott részemről támogatásokat, pl. állatorvosnál hagytam ott neki összegeket, egyszer szereztem egy egész fagyasztónyi friss húst, és mindet neki szántam, csak ezért lett beindítva pluszban egy fagyasztó, és kértem, ha legközelebb erre jár (minden nap erre járt), ugorjon be érte, mert én nem tudom elvinni neki. Hónapokig vártam, mire nagy nehezen elvitte. Később táp adományokat egyáltalán nem fogadott el. Aztán pedig sem üzenetre, sem telefonra nem reagált, de akkor miért is kér állandóan segítséget, ha nem kell neki... Közben civil állatvédőkként tevékenykedtünk a városban, évekig rágtuk az önkormányzat fülét, mire végre elkezdték megtervezni a helyi gyepmesteri telepet. Erre az alapítvány mögött álló nő beajánlotta magát, hogy majd ő elvégzi azt a feladatot, hogy befogja, elhelyezi a kóbor kutyákat, ezért a gyepi telep terve törölve lett. Aztán a nő is visszamondta. Ezért nem lesz nálunk továbbra sem egyik megoldás sem, a kutyák ugyanúgy az utcán lesznek, ahelyett, hogy biztonságba tudnánk helyezni őket.

#1

És egy esetből nem esett le, hogy hagyni kéne ezt a vonalat?

Füzesabonyi állatvédők

Bedobtak a kertünkbe 5-6 kismacskát,hívtuk őket. Kijött egy nő hozzánk, győzködte anyámat hogy átmenetileg maradjanak amíg nem találnak nekik gazdit. Pár nap. Jeleztük hogy nem tudunk rájuk vigyázni. Anyámnak komoly műtétje volt, nem tudott hajolni sem. Alig élt. A pár napból hetek lettek. Folyamatosan bukdácsoltunk bennük, mindig be akartak jönni a házba. Pont bolhás, mindenfele hugyozó macskákra volt szüksége anyámnak. Steril körülmények. Szellőztetni se lehetett tőlük. A rakodónkban alakítottam ki nekik helyet, tehát fedett helyük is volt. Sokszor csak úgy megjelent ez az állatvédő nő nálunk hivatlanul és követelte hogy engedjük be. Volt olyan hogy mentünk Pestre anyámmal a dokijához, és telefonon zaklatott minket hogy miért nem vagyunk otthon. Kötelesek vagyunk beengedni a macskákhoz. Rendőrt fog hívni. Na itt elküldtük a jó k anyjába. Facebookon kitette megint a macskák képeit, azzal a szöveggel hogy azonnal jöjjön valaki értük mert a GAZDI (!! milyen gazdi b+) kiteszi őket az utcára vagy rosszabb!

A címünket is kiírta talán, már nem emlékszek. Írtunk hogy vegye le szépen mert fel lesznek jelentve. Leszedte.

Feltettük jófogásra a macskákat, érdekes mi 1 nap alatt találtunk nekik gazdit.

Pár hét vagy hónap után beállított hozzánk ez a pitsa hogy nem soká itt lesznek a macskákért Pestről. Még volt pofáján bőr beállítani. Próbált volna okoskodni de leordítottuk és eltakarodott. Valami Elvíra.

A szomszédunk is kihívta őket egyszer. Fent ragadt egy kismacska a tetőjén. Annyit mondtak hogy "hát mi ezzel mit kezdjünk". "ez van".

Kezdem azt hinni, hogy csupa elmebajos foglalkozik állatmentéssel.

Elég gáz. :(

Épp beszívtam egy erdő mellett, majd mikor sétáltam kifelé, láttam, h egy faszi lerak egy nyúlketrecet a földre és megy is el. Utána kiabáltam, "hé ember mit csinálsz?" de meg se akarta hallani a nyomorult. 2 nyuszi volt a ketrecben, oda kirakta őket, mert gondolom lement a húsvét és már nem kellett annyira neki és a nyomorult féreg családjának. Szóval hívtam a XV. Kerületi állatvédőket, telefonban azt mondták legalább másfél óra míg odaérnek. Megvártam, addig adtam nekik vizet, a csaj aki kijött nagyon rendes volt, látszott rajta, h imádja az állatokat.

Aztán mikor örökbe akartam fogadni egy cicát, nem engedték, mert kertes házban lakom és azt mondták macskát csak benti tartásra. Én néztem rájuk hülyén, h komolyan azt várjátok, h bezárva tartsak egy macskát egy egész életen át? Furcsa módja ez a szeretetnek. És ők állatvédők. Ebből kialakult egy kis vita, mert önzőnek tartom az ilyen embert. Én nem lennék ennyire szívtelen, egy állatot sem foszthatsz meg a szabadságától. Szóval így kénytelen voltam szaporítótól venni cicát, már 2 éves, imádom.

#5: "Ebből kialakult egy kis vita, mert önzőnek tartom az ilyen embert."

Nekem már nagyobb vitáim is voltak ebből és egyéb, általam fanatikusnak tartott dolgok miatt macskavédőkkel (de nem a fentebb említett MAVED-del), volt, hogy törölték a hozzászólásaimat a FB-oldalukon. Így meg is szakítottam kezdeti együttműködésemet velük.

"kénytelen voltam szaporítótól venni cicát"

Nekem az eddigi 5 macskám mind kintről hozzámkerült példány, és nagyon jól elvagyok (elvoltam) velük.

A füzesabonyi alapítvánnyal nekem kifejezetten jó tapasztalatom van, sokat tesznek a kutyákért. Kevesen vannak, nincs menhelyük, fürtökben lógnak róluk a kutyák, macskák, de velünk e szorult helyzet ellenére mindig normálisan viselkedtek, van kutyánk tőlük, aki maximálisan el volt látva orvosilag, mielőtt hozzánk került.

Pont azzal van a probléma, hogy a hármas hozzászólóhoz hasonló emberek azt gondolják, az ő dolguk csupán egy telefon lebonyolítása, majd utána az állatmentők ingyen és bérmentve rohanjanak és szolgálják ki az ő időbeosztásuk, kényelmi szempontjaik és családi problémáik szerint az igényüket, amely igény az, hogy lehetőleg minél gyorsabban vigyék a p***ba el a talált állatokat, nem érdekli, hogy hova, miből, csak vigyék. Esetleg szedjék le a tetőről, mert az állatvédőknek az a dolguk, hogy mások helyett másszanak a tetőre a kismacskáért. Más arra nem képes. Én spec fontosabbnak tartom hogy a cigánysorról a rugdosott űzött kiskutyát kimentsék, mint hogy más helyett másszanak tetőre.

Ez nem egy állami szolgáltatás, ami alanyi jogon jár, ezt kéne felfogni.

Veszprémi Állatvédő Egyesület:

Egy problémás kutyát szerettünk volna örökbe fogadni. Az előző kutyánk is az volt, ezért már szereztünk tapasztalatot, plusz már előre utána néztünk, hogy a mostanit milyen tréningekre vigyük. Ment a szájhúzogatás, hogy hát hogyan visszük sétálni, ha problémás. A kutya nem szerette, ha a nyakához érnek. Mondtam, hogy én hámmal próbálkoznék. Látszott rajtuk, hogy ez nekik eszükbe se jutott, csak hápogtak. Aztán közölték, hogy a kutya sokat ugat. A fél órás beszélgetés alatt a kutya csendben volt, de mindegy. Kértük, hogy akkor mutassanak nekünk ők kutyát, melyiket ajánlják. Erre közölték, hogy ők nem fognak nekünk kutyát adni és menjünk innét. Szakértelmüket jól mutatja, hogy a szegény problémás kutyát az első kenelek egyikébe helyezték el, ahol a legnagyobb a mozgás és átlósan van a macskák helyével szemben, holott állítólag utálja a macskákat.

Vackoló Állatvédő Egyesület:

Tőlük fogadtunk örökbe végül. Nem vették fel a telefont először, de visszahívtak és még ők szabadkoztak, hogy elnézést, de sok a munka a mentett állatokkal. Nagyon segítőkészek voltak és mondták, hogy évek múlva is hívhatjuk őket, ha kérdésünk lenne a kutyáról.