Ha választanod kéne, hogy a párod vagy a kutyád/macskád menjen, akkor melyiket választanád?

Ha betegség... mivel most nincs párom, valószínűleg nem indítanánk egyből közös lakással, a kutyám pedig idős, beteges, már minden nap ajándék. Rossz belegondolni, de lehet hogy mire ez téma lenne már nem is élne.

Azt hogy együtt lesz-e állatunk együtt döntjük el, de nálam mindenképpen nagy előnnyel indul ha valóban szereti az állatokat, még ha nem is fogunk tartani.

Olyan helyzetben viszont már voltam hogy az akkori párom idegesítette a kutyám, hogy foglalkozni kell vele, gondozni, pénzt költeni rá stb.

Hát nyilván nem őt választottam az állatom helyett.

Mi voltunk úgy, hogy munka miatt ideiglenesen más városba kellett költözni. A macskákat rábíztam addig anyukámra, a férjem meg megmondta a főnökének, hogy kutyája van, akit nem tud otthon hagyni. Szóval kerestünk olyan helyet, ahova jöhet a kutya is. Baromi nagy mozgásigénye van és egygazdás (azaz kétgazdás), senki nem tudta volna lefárasztani és másnak szót sem fogad.

Mi általában a megoldást keressük, nem azt, hogy szabaduljunk meg a "problémától". Ha valakiért felelősséget vállalsz, akkor evidens, hogy gondoskodsz róla.

Nincs párom, van kutyám és papagájaim, ha most ismerkednék valakivel, aki ilyen választásra kényszerít, annak fel is út, le is út, én vállaltam az állataimat, felelősséggel tartozom értük, hozzám tartoznak, aki nem fogadja el őket velem együtt, az igazából engem sem fogad el, olyan emberre nincs szükségem.

Költözés esetén mindenféleképpen olyan megoldásra törekednék, hogy az állataimtól ne kelljen megválni, akár többletköltséggel is.

Egyetlen olyan esetet tudok, amikor fájó szívvel ugyan, de más gazdit keresnék az állataimnak, ez pedig egy olyan súlyos egészségügyi állapot, hogy az állatokra nem maradna minőségi idő, energia, és steril környezetet kellene biztosítani, ami állatokkal lehetetlen. Egyetlen ilyen sztorit olvastam az egyik állatmentő oldalon pár éve, ott egy kutya volt érintett.