Aki nem szereti az animekat, miért nem?

Én két ismerősömet próbáltam rá venni hogy animéket nézzenek, az egyiknek a death note és az attack on titan-t mutattam meg, mindegyikre azt mondta hogy tök jók, érdekesek, sőt még kérdezett is hogy honnan vannak a titánok, mondtam neki hogy nézd végig ha érdekel, de azt mondta hogy annyira nem érdekli:D próbáltam még mutatni neki mást hátha de egyszerüen nem, nem nagyon mondott ennél több indokot, egyszerüen nem jön be a stílus.

A másik ismerősöm szidta egész életébe az animéket, azért nem nézi mert "mese" ez számára, tök mindegy hogy véres vagy komolyabb mű is van közöttük, számára az egész mese, nem bírja komolyan venni, ezért nem szereti őket.

Pedig volt olyan film ami baromira tetszett neki pl a Edge of tomorrow (a holnap határa), aztán mondtam neki hogy ez amúgy mangán alapszik ám vágod? nem vagy kíváncsi mi lesz a vége? aztán arra se ugrott, szimplán számára ami mese az nézhetetlen.

Ahogy #2 írja. Sokokaknak a befogadóképessége le van korlátozva arra, hogy minden animációs/rajzfilm=mese. Konkrétan a spongya bobot és a simpson családot tök egyformának látják, mert mese....

Én egy 40 éves ügyvéd barátomnak, aki horor/krimi kedvelő ajánlottam a death note-ot, aki másnap felháborodva magyarázta: a japánok idióták és elmeháborodottak, hogy ilyesmit nézetnek a gyerekekkel.... majd feltetem a kérdést: Miért nézetnék ezt gyerekekkel???

A válasz azonnal jött: mert mese!

Innentől kezdve fogadjuk el, hogy nem vagyunk egyformák. Én személy szerint örülök, hogy nyitott vagyok a mozgókép művészetének erre az irányzatára.

#3

"másnap felháborodva magyarázta: a japánok idióták és elmeháborodottak"

Válaszolni kellett volna, hogy mi sem vagyunk jobbak, mert mi a South Park nevű mesét mutatjuk a gyerekeinknek. :D

Igazából 3 dolog van, ami miatt rengeteg embernek rossz véleménye van az animékről.

Szépen sorban:

1. Mert valóban a mesék jöttek először nyugatra.

Az igazán nagy anime bumm-ot világszinten a mese kategóriájú, illetve neverending shonen animék indították. Lásd:

- Gundam, nagy űrben harcoló mecha robotok

- (Az Akira legyen kivétel, az mindenki körében népszerű volt)

- Pokémon, egy 10 éves kisfiú iszonyatosan túlzó reakciókkal világkörüli útra megy zsebszörnyekkel harcolgatni

- Dragon Ball, a majomkirály története durván átdolgozva egy űrlényes/istenes szuper-giga-mega-hiper-ultra csillagharcos történetbe, amiben 3 részig tart egy 5 szótagból álló szót ordítani

- Sailor Moon, egy tinédzser lánnyal közli a beszélő macskája, hogy egy mágikus lány és holdtündér, aki rózsaszín ködbe burkolózva változik át

Van amit imádok ezek közül, de direkt sarkítottan írtam. A 90-es években, illetve a millenium környékén, az akciófilmek és a sitcom-ok fénykorában felnőtt/éppen felnövő emberek nagyjából ilyen szélsőségben látták ezeket.

De a TV-be, akár szinkronizálva akár nem, sajnos továbbra is ilyesmik kerülnek nyugaton (nem kizárólagosan, de nagyrészt).

2. A borzalmas szinkron.

Akinek angol az anyanyelve, az (főleg ha amerikai és "önérezetes", hogy szépen fogalmazzak) nem szívesen olvas feliratot, vagy fogyaszt más nyelvű tartalmat. A japán animék rajzolásához tartozó intenzív szinkront viszont lehetetlen leutánozni, de ez viszont iszonyatosan rontja a fogyasztói élményt.

3. A rajongók maguk.

Tősgyökeres anime rajongóként én magam is védem általában az animéket, vagy szívesen diskurálok más rajongókkal akkor is, ha ellentétes véleményen vagyunk. De én a kisebbséghez tartozva, ezt normálisan, elfogadhatóan, a másik fél számára is "élvezhető" beszélgetésként teszem.

Márpedig, sajnos tagadhatatlan, hogy az animerajongók iszonyatosan nagy szelete rettentően toxikus. Hevesen és agresszíven reagálnak a legkisebb ellenvéleményre is, akár egymás közt is.

Egy ilyen általános animerajongó "túlbuzgó" próbálkozása a meggyőzésre pedig már könnyen zsigerből ellenszenvessé teheti az egészet, még egy egyébként érdeklődő, az anime szubkultúrát eddig neutrálisan tekintő, de nyitni hajlandó személy számára is.

Egyrészt sokan nem szeretik az animációt, aztán nem szeretik a feliratos dolgokat. Nővéremnek pl. nem túl jó a látása, sokat dolgozik, így is gyakran fáradtak a szemei, nem szeret még szabadidőben is feliratos dolgokat nézni.

A másik. Sok ember NEM tud ajánlani dolgokat. Nézd meg itt az oldalon is. Valaki kér ajánlást és kap egy rakat olyan animét, ami nem is felel meg a kérésnek, rádásul van 1-2 válaszoló, aki ELÁRASZTJA vagy 30 random sorozattal, amiből nem fog tudni választani.

Aztán persze sokan nem is tudják értelmesen és érdekesen leírni, hogy mi miért tetszett nekik. Pl. baromi taszító az embereknek, ha tipikus anime lingoval van tele a válaszod. Aki nem néz animéket, azt csak elrettenti, ha rájuk szórsz 15 olyan szót, amit nem értenek. Mert neked egyértelmű, hogy mi az a shounen vagy az isekai, de ő nem érti, nem tudja, csak annyit ért, hogy valami érthetetlen randomságot mondtál neki, ami jelenthet akármit is.

Ez nem csak animékre igaz. Én igazi könyvfanatikus vagyok. Ott is ez van; sokan nem úgy ajánlanak, hogy a kérőnek jó legyen, hanem beböfögik az aktuális kedvencüket, aztán cső. (Könnyed olvasmánynak nyaralásra Háború és békét.)

A rajonhók meg... igen. Tényleg nagyon sok tud lenni, még nekem is, pedig szeretem az animéket, semmi tasztót nem látok magában a témában. De ha meghallok valami finnyogó kis fangirlt, aki hisztirohamot kap, mert nem csipogsz vele a kedvenc, kiskorú fiúkból álló shipjéről és desu desu van, akkor nekem is felfordul a gyomrom.

#6

"1. Mert valóban a mesék jöttek először nyugatra."

Ez annyira nem igaz. Vagyis mondom inkább úgy, hogy nagyon sok minden jött nyugatra, viszont amik felkapottak lettek azok nem csak mesék.

Pl. 1990-ben már a Dragon Quest-et is behozták nyugatra, viszont senkit nem érdekelt. 1995-ben a Dragon Ball-t szinkronizálták le, de az is kudarc volt. Emiatt a Dragon Ball-t 13 rész után abba is hagyták és a Dragon Ball Z-re tértek át, ami sikeres lesz (ez sem mese kategória már egyébként).

De ha belevesszük az elsők közé a Pokémon-t, akkor idetartoznak olyan művek, mint Ghost in the Shell, EVA vagy Cowboy Bebop, egyiket se nevezném mesének.

A mese tényleg abból adódik, hogy animált.

"Márpedig, sajnos tagadhatatlan, hogy az animerajongók iszonyatosan nagy szelete rettentően toxikus."

Ezzel szemben a valóság az, hogy ha megnézel bármilyen rendezvényt, akkor mindenki örül a másiknak, akkor is ha nem értenek egyet, mert ugyanannak a subkultúrának a része.

Azért mert nagyon sokan nyugati műveken szocializálódnak amik teljesen másak mint a keleti művek.

Ezért nem tetszik sokaknak nekik a nyugati az alap ezért az a jó de tegyük fel ha valaki kiskorától kezdve keleti műveken is szocializálódott volna akkor nem lenne ez a gond.

Simán nézne animét csak max annyi lenne változó, hogy milyen animéket néznének és nem az lenne, hogy egyáltalán nem néznek hanem csak ami tetszik nekik vagy éppen kedvük van hozzá.

De bármi más keleti mű is szóva jöhetne már akkor nem csak anime mert amúgy legyen bármilyen keleti mű az emberek többségének fúj nem jön be. Vannak kivételek mint mindig a többségnek nem jönnek be a keleti dolgok mert nem azon szocializálódtak.

Úgy mint bárhol máshol Európában csak a nyugat semmi más. Mindig a nyugat a jó.

Ezért van ez a jelenség.

Kiskorunktól táplálják belénk a nyugatot és most ez ilyen formában jelenik meg.

febr. 9. 21:30 :

Igen nagy a példányszáma a következetlen embereknek, ahogy írtad...

"CSoki Jó Ing" a Dallas "Athéné"ből nem mese...? Meg a legtöbb hollywood-i mozifilm? A Csillagok Megháborodása? Meg a többi? (Szándékosan idéztem kifacsart címeken ezeket. Amúgy a Birodalom Visszavággal semmi problémám nincs, de attól az még javában mese.)

Kérdezd meg az ügyvéd ismidet, ismeri-e a magyar, Oszkár díjas Légy című animációs rövidfilmet... Az vajon mese?? Sőt, nem csak japán animációk hemzsegnek elvont, felnőtt alkotásoktól, vagy akár slice of life -ok is akadnak huszonévesekkel és idősebbekkel, de ott van

pl a dán animáció a

Terhelt Terkel,

ami bár kamaszokról szól és középsuliról, de azért nem mondanám mesének...

Vagy a francia-USA animáció, a Persepolis:

Persepolis (2007, animált)

[link]

...aztán a francia-belga-kanadai-angol animációs film:

[link]

Ha valahol széles spektrumú a műfaji választék, az az animék világa, tehát a japán rajzfilmeké.

Sehol nem akadtam még annyira komoly és elvont művekre, mint az anime világán belül. Természetesen van animék közül mindenféle, a pornótól, a gagyin át az elvont, művészi, leléktani, filozófikus művekig.

Szóval érdekelne az agya belülről ezeknek a "jószágoknak"... A DN egy nem-gyermekeknek való gyermeki mű? Nem is önellentmondásos az ügyvéd ismerősöd... Fekete színű fehér kocka? Ez valami ilyesmi...

Érdekes volt olvasni, akikről írtál, köszi! :) És tényleg örülök, hogy legéplelted, bár lassan már semmin se lepődök meg...