Jézus "Isten"? Volt e olyan kijelentése ami esetleg ezt támasztja alá?

Számtalan Biblia verssel lett alátámasztva hogy Jézus Isten. Ő a bárány, minden hatalmat megkapott mennyen és földön.

Ő már Ábrahám előtt volt, és van a mai napig, és lesz is.

Ő az Alfa és az Omega, a kezdet, és a vég, ez meg van írva.

Nem lehet már vitakérdés.

Ellenben még mindig vannak akik, az ókori hamis istenségektől várják a szabadítást, mólok, Kánaán Jahve, Baál, Artemisz jehovája, vagy Apollon más néven Abaddon.

Ábrahám Istene az egész ó világban jelen volt, és Jézusban megmutatta magát, és jelenleg is munkálkodik bennünk.

Hogy a Septuagintát miért hoztam, azt olvashatod az előző válaszomban,a Hertz félét pedig azért, mert a későbbi zsidóságban használatos.

Az viszont érdekelne hogy az ÚV szerinti ( "AZZÁ VÁLOK AMIVÉ VÁLNI AKAROK." ) forma , mely elismert fordításokban található meg szerinted?

Mert ezt írtad a 95-ösnél, hogy :

"A Jehova Tanú Új Világ fordításában szereplő vitás részek (a vitás tanok alapján) NEM CSAK A TANÚK fordításában szerepelnek helyesen, hanem még sok másikban is."

A 109-es válaszomnál arról , hogy nem csak a létezését akarta ezzel kifejezni.

(92-es írásod eleje:"Semmi esetre sem pozitív .."

A Jn8,58-rál kanyarodtunk el.

Visszatérve , a 101-es írásod :

"Megint csak a szövegösszefüggés mutat rá a helyes értelmezésre. A zsidók ez alkalommal azért akarták Jézust megkövezni, mert azt állította magáról, hogy "látta Ábrahámot", noha — ahogy ők mondták — még 50 éves sem volt (57. vers). Jézus legtermészetesebben erre úgy reagált, hogy megmondta, mióta létezik."

Ez nem lehetséges, mert a zsidók itt 3 dologra gondolhattak volna:

1. igaz az amit mond.

2. nem igaz az amit mond, hazudik.

3. bolondozik, mert őrült.

Az elsőt kizárhatjuk -mert nem hittek-, és őrülteket sem köveztek meg. Megkövezés istenkáromlásért, vagy főbenjáró bűn elkövetéséért járt, ilyen jellegű hazugságért nem. (ha csak annyit állított volna itt, hogy idősebb Ábrahámnál, vagy látta őt.) Viszont ha azt mondja ,hogy "Bizony, bizony mondom néktek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok." azzal kijelenti létezésének örök voltát, az idők felettiségét, isteni lényegét. Ez már a zsidók szemében adhatott okot, mert így Istennel egyenlővé teszi magát. Ha nem lett volna igaz, akkor istenkáromlás.

Ha csak az 'Ábrahám látása' lett volna az ok , akkor utána már nem lett volna értelme tovább kérdezni , akkor a felháborodás ott tetőzött volna . Mint a kihallgatásánál: Mt26,59-66-ben, vagy István megkövezésénél Apcs7,54-60 "55Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsõségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felõl, 56És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felõl állani. 57Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának; 58És kiûzvén a városon kívül, megkövezék.."

Az "ἐγώ εἰμι " kifejezést használja a Jn13,19 Jn8,24.28. is , az ÚV mind a háromnál "én vagyok az"-al fordítja, míg a Jn8,58-nál "én már voltam"-ot.

( az "az", és a "már" sincs a görögben)

"Számtalan Biblia verssel lett alátámasztva hogy Jézus Isten."

Hol van ez a "számtalan" és hol nem lett megcáfolva, mint következetlen vagy kiragadott álérv?

"Ő a bárány, minden hatalmat megkapott mennyen és földön."

A JHVH-ra mikor mondja a Biblia, hogy Ő a bárány? Ezenkívül önmagától kapott meg "minden" hatalmat? Az ilyen bizniszt még az emberi törvények is büntetik!

"Ő már Ábrahám előtt volt, és van a mai napig, és lesz is."

Igen, pontosan ezt mondta maga Jézus is, amit bőszen tagadtok a János 8:58-ban.

"Ő az Alfa és az Omega, a kezdet, és a vég, ez meg van írva."

Persze, egyes fordításokban betoldással hamisított módon.

"Az viszont érdekelne hogy az ÚV szerinti ( "AZZÁ VÁLOK AMIVÉ VÁLNI AKAROK." ) forma , mely elismert fordításokban található meg szerinted?"

Ugyanaz az buta nóta! A tekintélytisztelet mögé bújsz az érvelés helyett. A háromság, a pokoltűz, a lélekhalhatatlanság mítoszai is mind "elismert" tanítások, de ez nem jelenti azt, hogy igazak is.

Ez nem változtat azon tényen, hogy ISTEN NEM CSUPÁN MEGERŐSÍTETTE LÉTEZÉSÉT a 2Mózes 3:14-ben. Inkább megtanította Mózesnek — és tágabb értelemben mindnyájunknak —, mit jelent a neve. Jehova ’azzá válik’, vagyis előidézi, hogy azzá legyen, amire csak szükség van ahhoz, hogy beteljesítse ígéreteit. J. B. Rotherham fordítása félreérthetetlenül így adja vissza ezt a verset: "Azzá válok, amivé csak akarok." A bibliai héber nyelv egyik szakértője így magyarázta ezt a kifejezést: "Bármilyen legyen is a helyzet, bármire legyen is szükség..., Isten annak megfelelően a megoldássá »válik«."

Szemléltetésül: a szülők tudják, mennyire sokoldalúnak és alkalmazkodónak kell lenniük, amikor gondoskodnak gyermekeikről. Egyetlen nap leforgása alatt egy szülő ápolónő, szakács, tanár, nevelő, bíró és még sok minden más.

Nevetséges vagy! Nyilvánvaló, hogy az elfogult hozzáállásod nem fog "elismertnek" tekinteni semmilyen fordítást, amely nincs összhangban a következetlen és pontatlan fordításiddal.

Már bocsi, de te azokat a zsidókat véded és feltételezel róluk becsületességet, korrekt és az isteni törvények szerinti ítélkezést, akik nem voltak hajlandóak felismerni Jézusban Isten Fiát, a Messiást és hamis vádakkal meg akarták őt ölni??? Nem semmi!

"(ha csak annyit állított volna itt, hogy idősebb Ábrahámnál, vagy látta őt.)"

Nem csak ennyit állított magáról, hanem azt is, hogy Ő Isten Fia, ami miatt a zsidók HAMISAN azzal rágalmazták, hogy egyenlővé tette magát Istennel (TAGADOD-E, HOGY SOROZATBAN HAMISAN RÁGALMAZTÁK ÉS HOGY KITEKERT ÉRVELÉSEIKKEL GYAKRAN TŐRBE AKARTÁK CSALNI?!).

Pedig egy ilyen rágalmukra Jézus igen világosan felelt vissza, mondván, hogy Ő semmit sem tehet saját magától és még csak nem is a saját akaratából jött a földre. Ezzel ugye nem azt bizonyította, hogy igaz, amit mondanak?

"Viszont ha azt mondja ,hogy "Bizony, bizony mondom néktek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok." azzal kijelenti létezésének örök voltát, az idők felettiségét, isteni lényegét. Ez már a zsidók szemében adhatott okot, mert így Istennel egyenlővé teszi magát. Ha nem lett volna igaz, akkor istenkáromlás."

Alapvetően hibás és KÖVETKEZETLEN (mint majdnem mindig) az érvelés. Ugyanis - ahogy az előbb már írtam - Jézust nem csak ezért a kijelentéséért akarták megkövezni, hanem szimplán csak azért is, mert Isten Fiának mondta magát, amikor is a zsidók hamisan azzal rágalmazták meg, hogy "Istennel teszi magát egyenlővé", pedig erről szó sem volt, sőt Jézus maga válaszolt olyan módon, ami egyértelműen azt bizonyította, hogy Ő sohasem tette magát egyenlővé Istennel!

Ha a zsidóknak tehát - ahogy te itt előadod - csak az lett volna elég indok a megkövezéshez, hogy Jézus az amúgy is hamisan fogalmazott "Vagyok"-kal azonosította önmagát, akkor az miért volt elég indok, ha Jézus Isten Fiának állította magát. Tudod, a zsidók készek voltak minden önazonosítása mögött "istenkáromlást" látni, mert azt akartak látni!! Mint ahogy te is minden józan és bizonyítható igazság mögött hazugságot AKARSZ látni.

"Ha csak az 'Ábrahám látása' lett volna az ok , akkor utána már nem lett volna értelme tovább kérdezni..."

Ez is hamis érv, hiszen Jézus az 58-as versben magyarázta meg világosan, mire gondol. Ezek után meg már nem kérdeztek...

És ebből látszik, hogy a zsidók valóban az "Ábrahámot látta" kijelentés miatt akarták megkövezni, de ez egyértelmű.

Hamis érv az is, mikor valaki a szó szerinti pontosságot kritizálja!

Szerintem azért azért tagadjátok Jézus Istenségét, mert félre akarjátok vezetni az embereket. Valami érdek fűz hozzá, hogy egy nem létező isten imádatára akarod az embereket rábírni, a hosszú hozzászólásaiddal.

Ha nem lenne semmi bibi az isteneddel, nem kellene ennyi védelmet írnod a nevében.

Egyébként a kérdés az volt, Jézus Isten? számtalan hozzászóló alátámasztotta neked .

Nem az volt a kérdés hogy jehova isten e?

"Nem az volt a kérdés hogy jehova isten e?"

Ezt miért nem a 65%-os válaszolónak írod? Nem én kezdtem el erről beszélni...

Valahogy mindig kényelmetlenek a válaszok, amit a Tanúktól kaptok?

Hogy Jézus Isten a mindenható értelemben, soha senki nem bizonyította, mert NEM IS LEHET! Az ellenkezőjét viszont igen.

Jó lenne persze tisztában lenne először azzal, hogy hányféle értelemben használja a Biblia az Isten szót.

Csak a korrektség kedvéért: nem a Tanúk válaszai lettek megcáfolva.

Kedves Tanú!

Nem értem miért másra hivatkozol mindig. Jelen esetben a 65%-ra.

Ne keverj, ne akard kiforgatni azt amit írtam.

Úgy sejtem magas lóra tettél s nem akarsz leszállni róla.

Újból leírom: ez volt a kérdés.

Jézus Isten?

Nem az volt hogy jehova isten?

Ez a lehető legegyszerűbb görög igeidő, a praesens imperfectum; és éppen ezt a mondatot ("egó eimi") tanulja meg elsőként minden kezdő görögös. Jelentése ugyanis: "Én vagyok." Emellett az eimi (vagyok) szó a görögben általában ún. simulószó, tehát hangsúlyát "leadja" az előtte lévő szónak, ha tudniillik ilyesmit akar kifejezni: "én itt vagyok," "én zöld vagyok," vagy "én vagyok az." Ha azonban megmarad a hangsúly az eimi-n, akkor az értelme is hangsúlyos: "én létezem." Ilyen pl. a Zsid 11,6: "Aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik" (hoti esztin). A Jn 8,58-ban is éppen ez a helyzet. Mielőtt Ábrahám időben megteremtetett volna, Jézus mintegy örök jelen létformában "van." A Tanúkat az is nagyon zavarhatja, hogy a Jahve név hagyományos értelmezése "Vagyok." Ha ez igaz (ami a tudósok körében kemény vita tárgya), akkor Jézus is a "Vagyok." Ám az Őrtorony Társaság e vita kimenetelét be sem várva jobbnak látta fedezni a hátát: Jézus nem "van," hanem "már volt." Micsoda hűség az eredeti szöveghez!

Az ott szereplő "εγω ειμι" ugyanis nem "én már voltam", hanem "ÉN VAGYOK". Vagyis az eredeti, görög szövegben az általam nagy betűvel kiemelt rész így szól: "εγω ειμι" ami annyit tesz, hogy "ÉN VAGYOK", tehát az Őrtorony Társulat ide vonatkozó fordítása egyértelműen téves. Egyébként pontosan UGYANAZ, az "εγω ειμι" szerepel a Septuagintában 2Mózes 3:14-nél, tehát azt idézi.

Idézted a Csia-fordítást, amely úgy fordítja, hogy "...én [öröktől fogva] vagyok." Nos a zárójel is jelzi, hogy ez betoldás. De kár volt idézned, hiszen éppenséggel az értelmezés (fordítás) agyonüti az Őrtorny Jézust teremtett angyallá lefokozó ideológiáját, hiszen e szerint Jézus öröktől fogva van, vagyis nem teremtmény és nincs időbeli kezdete, hanem öröktől fogva VAN.

Vagyis Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”

Az ószövetségi VAGYOK-nak (-> Jahve) tehát megvan a párhuzama megtalálható az Újszövetségben az egó eimi (azaz „Én Vagyok”) jézusi kijelentésekben. Ez leginkább a Jn 18,5-6-ban látható, ahol amikor Jézus kimondja, hogy „Én vagyok”, akkor meghátrálnak és a földre esnek. De ugyanígy lásd a Jn 8,24-28-at is (vö. még Mt 14,27; Mk 6,50; 13,6; 14,62; Lk 22,70; Jn 4,26; 6,20; 13,19).

Itt nem csak arra van szó, hogy Ábrahám előtt létezett. A zsidó környzetben, éppen a kinyilatkoztatott Jahve név miatt annak a szónak, hogy: "ÉN >>VAGYOK<<" nagyon is mély szakrális jelentése van. A Jahve (VAGYOK) szó ugyanis utalás arra is, hogy Isten az abszolút lét, akinek az az igazi jellemzője és lényege, hogy van, létezik: ő az Örökkévaló. Vele szemben a többi istenség semmi, nem létező, Ézs 42,8. Olvasd tovább a szöveget: a zsidók felismerték ezzel, hogy ezzel Jézus egyben megvallotta istenségét, ami a szemükben istenkáromlás volt. Az senkit nem érdekelt volna, hogy ha csak azt mondja, hogy előbb élt mint Ábrahám, mert akkor cask azt mondták volna, hogy szánalmas bolond, így viszont zsidó szemszögből istenkáromlás volt. Nézdd meg micsoda felfordulást idézett ez a szókapcsolat, amit itt le akarsz degradálni egy csak kormegvallásra.

Az, hogy milyen mély jelentősége van a >>VAGYOK<< (héberül: ehje) szónak az ókori zsidó szakrális környezetben az nem "felekezetek belemagyarázásai" (már megint az odacsipés), hanem a szövegből is kitűnik:

"Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok."Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni..."

Isten a neve JHWH, azaz „Aki van”, „Aki létezik”, „Aki a létezés”. Ő zsidóknak nyilatkoztatta ki magát, így lett JHWH, azonban, ha a görögöknek tette volna ugyanezt, akkor a neve „Ho Esztin” lenne (ha a magyaroknak, akkor meg „Aki Van”). Ennek a párhuzama megtalálható az Újszövetségben az egó eimi (azaz „Én Vagyok”) jézusi kijelentésekben. Ez leginkább a Jn 18,5-6-ban látható, ahol amikor Jézus kimondja, hogy „Én vagyok”, akkor meghátrálnak és a földre esnek. De ugyanígy lásd a Jn 8,24-28-at is (vö. még Mt 14,27; Mk 6,50; 13,6; 14,62; Lk 22,70; Jn 4,26; 6,20; 13,19).

Ha azt állítod, hogy Jézust csak azért akarták megkövezni, mert Jézus azt mondta, hogy idősebb, mint Ábrahám, akkor nem ismered a zsidó jogot. Mutasd meg szépen nekem a mózesi törvényből, hogy az "ábrahámkáromlásért" (?) megkövezéses halálbüntetés jár! Mert én meg tudom neked mutatni az én értelmezésemre az alapot: istenkáromlásért megkövezés járt: 3Móz. 24:15-16 és Jézust ezen az alapon kövezték volna meg, mivel zsidó szempontból istenkáromlás volt az, hogy Jézus megvallotta valóságos istenfiúságát. Én vagyok: Jézus többször is megismétli (8,28.58; 13,19) ezt a kijelentést, amely kifejezi Jézus istenségét. Ezt a kifejezést használta Isten is, amikor kinyilvánította saját természetét és mindenhatóságát (Kiv 3,14; MTörv 32,39).

Kérlek nézd meg ezeket:

[link]

[link]

[link]

Görög πριν αβρααμ γενεσθαι εγω ειμι [prin Abraam geneszthai, egó eimi]

KIT before-Abraham-to become-I-am

NWT before Abraham came into existence, I have been.

ÚVF mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.

Szótári és nyelvtani adatok

Az egó eimi jelentése egyszerűen „én vagyok". Az eimi létige („lenni") a jelentésénél fogva folyamatos és jelen idejű, de jövő időt is kifejezhet („én leszek"). Múlt idejű értelmet akkor kaphat, ha a szövegkörnyezet és egy időhatározó értelemszerűen a múltra utal (mint esetünkben). A görög igéknek van személyragjuk, ezért ha a személyes névmás (egó = én) is ki van téve, az általában hangsúlyos (én - szemben mással).

Értelmezésbeli lehetőségek

Az egó eimi jelentése és értelme egyszerűen „én vagyok", még a Társulat formahű fordítása (KIT) szerint is. A legtöbb keresztény szövegmagyarázó úgy látja, hogy az „én vagyok" kijelentésben az isteni Én, a Vagyok szólal meg.

Ez ellen több érv is szól. A 2Móz 3:14 (LXX) szövege a „Ki vagy?" kérdésre válaszol, és a szövege több a Jn 8:58-énál: egó eimi ho ón = „én vagyok az, aki van / a létező". Más ószövetségi részletek pedig rendszerint arra a kérdésre válaszolnak, hogy van-e más Isten JHVH-n kívül? („[csak] én vagyok [az]!" lásd 5Móz 32:39, Ézs 43:10 stb.) A Jn 8-beli párbeszéd előzménye viszont Jézus életkorának és az örök életnek a kérdése volt. Az egó eimi jelentése János evangéliumában máshol mindig arra válaszolt, hogy micsoda Jézus: „én vagyok a..." (Jn 6:35,41,48,51, 8:12, 9:5, 10:7, 9,11,14, 11:25, 14:6, 15:1,5, vö. 18:5). Csakitt nem tudjuk feltenni a kérdést: Kicsoda vagy micsoda volt Jézus - Ábrahám előtt? A mondat azt állítja, hogy Jézus már Ábrahám előtt is létezett - az pedig, hogy a beszéd pillanatában is van, létezik, az világos.

Az, hogy Jézus létezett, mielőtt Ábrahám lett volna, semmit sem mond Jézus teremtett vagy örökkévaló voltáról, hiszen Isten és az angyalok is léteztek már Ábrahám előtt. A szentíró a jelen idejű „vagyok" választásával mégis többet akart üzenni: Jézus VAN (vö. Zsid 13:8). A Jn 5:58 tehát nem azonosítható, de megfogalmazás szándékossága miatt párhuzamba vonható az ószövetségi „Vagyok"-kal.

Amit a szöveg nem mond

A mondatban szereplő „mielőtt..." (prin) miatt természetes lenne az „én már ... voltam" (ezegó émén édé lenne), de ha nem múlt idejű, hanem jelen idejű az ige (eimi), akkor ezzel az írónak szándéka volt (lásd ez egó eimi bibliai funkcióját!). A Társulat a NWT 1950-es lábjegyzetében egy nemlétező (!) görög nyelvtani fogalomra hivatkozott: az angol I have been („voltam") fordítást azzal indokolta, hogy az aorisztosz-ban álló geneszthai („lett") után a „határozatlan múlt idő" (perfect indefinite tense) a helyes; 1957-ben az Olvasók kérdései-ben ugyanezt „történelmi jelennek" (historical present) nevezte, bár ennek semmi köze az előtte álló aorisztosz-hoz; ilyesmivel csak akkor találkozunk a Bibliában, amikor az elbeszélő egy történet érzékletesebbé tételének a céljából jelen időben beszél. A NWT 1984-es referencia-kiadás már egyik fogalomra sem hivatkozik.

A szövegkörnyezet

Jézus azért utal pont Ábrahámra, mert a beszélgetés közben vitapartnerei Ábrahámmal mérték össze („...talán nagyobb vagy, mint Ábrahám?"). Ábrahám „lett" (csak teremtmény), Jézus viszont „van", még mielőtt Ábrahám lett volna (nélküle semmi sem lett, ami lett). A nagy Ábrahám is csak halandó volt, Jézus viszont maga az élet és a feltámadás. Jézus utalhatott volna a világ teremtése előtti létezésére is (Jn 17:5, Ef 1:4). Mindennek fényében nem csoda, hogy az egó eimi (arámul ani hu) vészesen emlékeztette a zsidókat JHVH „Én Vagyok" kijelentésére, főleg miután Jézus kijelentett, hogy aki benne hisz, az örökké él (8:52). Azonnal meg is akarták kövezni, pedig erre csak istenkáromlás hallatán voltak felhatalmazva. A Jn 5:58 tehát a hallgatóság reakciója alapján is párhuzamba vonható az isteni „Vagyok"-kal.

Tágabb bibliai összefüggések

Isten Fiáról sehol sem mondja az írás, hogy teremtve lett volna, és hogy lett volna idő, amikor nem létezett (vö. Zsid 13:8).

A Társulat által hivatkozott fordítások

A Társulat által felhozott fordítások egy része modern parafrázis, más része 4-6. századi szír, grúz és kopt fordítás. Hogy ez utóbbi, harmadkézből kapott szövegek mögött milyen nyelvtani vagy teológiai megfontolás áll, valószínűleg csak kevés tudós érti. A parafrázisok viszont vagy azt az értelmezést követik, hogy Jézus már Ábrahám előtt volt (Simple English Bible, Zink), vagy azt, hogy az isteni „Vagyok" szólal meg (vö. Csia: „én öröktől fogvavagyok").

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: „before Abraham was born, I am" (NIV, KJV, NKJV, NASB, RSV, NRSV, NEB, REB, TEV), „before Abraham's birth I am" (NBV).

Magyarul: „mielőtt Ábrahám lett [volna] / született, én vagyok" (Károli, Masznyik, Raffay, Czeglédy, Buday, Ravasz, Vida, Ökumenikus, Katolikus, Soós, Káldi, Békés- Dalos).

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat szerint volt idő, amikor Isten Fia, Mihály arkangyal, a Krisztus nem létezett, mert csak teremtmény, és őbenne nem JHVH, az Örökkévaló lett emberré. Ezért kerüli az ószövetségi „Én Vagyok" kijelentésre emlékeztető természetes „Én vagyok" fordítást a szövegkörnyezetre hivatkozva.

Összefoglalás

A bibliavers természetes fordítása: „én vagyok". Jézus kijelentése ha nem is azonos, de párhuzamba állítható az isteni önkinyilatkoztatással („Vagyok").

A Biblia Istennek nevezi Jézus Krisztust. Az Ószövetségben is olvasható, hogy a Messiás Isten lesz: „Mert gyermek születik, Fiú adatik nekünk, s az Ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz 9,5).

Az Újszövetség tanúsága azonban már kifejezett. Jézus elfogadja, hogy Isten Fiának nevezzék: „Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Sőt maga is Isten Fiának nevezi magát, aki mint Isten dicsőül meg: „Ennek hallatára Jézus azt mondta: »Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia«” (Jn 11,4). Ezeken a zsidók megbotránkoznak: „A főpap folytatta: »Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?« »Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.« A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást«” (Mt 26,63). A főpap és a zsidók ui. pontosan értették, mit jelentenek ezek a szavak, hiszen a zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját: „Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18).

Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal: „Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be” (Lk 13,32). Az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával: „Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mk 2,10). „Megmondatott a régieknek (…) Én pedig azt mondom nektek: (…)” (Mt 5,33). Az isteni nevet pedig azzal, hogy sokszor nevezi magát azon a néven, ahogyan Isten bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyénél (Vagyok): „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24). „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58). Krisztus ezzel örökkévalóságát is tanítja, mert azt mondja, hogy Ábrahám keletkezett, és időhöz kötött, Ő azonban, mint Isten, független az időtől: „Van.”

Jézus egynek nevezi magát az Atyával: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). – A görögben és a latinban még világosabb az ebszurdítás: ego kai hó pater ev eszmen – ego et pater unum summus. Szt. Ágoston hozzáfűzi: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (August. Trinit. I.4,4). Ez a vers tehát mind a 2 háromság tagadást elmetszi: azt is amelyik kisebbé teszi a Fiút, és azt is, amelyik személyileg egyenlővé teszi az Atyával

Szt. Pál is kimondja, hogy Jézus Isten: „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen” (Róm 9,5). Vagy máshol: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell” (Fil 2,6). Ismét máshol: „Ő a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1,16).

Szt. János apostol költői ihletettséggel tanít az Isten megtestesüléséről: „És Isten volt az Ige. (…) És az Ige testté lett” (Jn 1,1) . Ugyanennek a himnusznak a végén a görög eredeti „egyszülött Istenről” beszél. Némely szentháromság-tagadó felekezet (pl. ariánusok, unitáriusok, Jehova tanúi) azzal vádolja a Katolikus Egyházat, hogy tévesen fordítja a görög szöveget. Cáfolatképpen álljon itt az eredeti szöveg magyar átírásban is. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, mert Isten volt az Ige… És az Ige testté lett, és miköztünk lakott”: „En árkhé én hó lógosz, kái hó lógosz én prósz tóv theón, kai theósz én hó lógosz… Kái hó lógosz szarksz éggénneto kái eszkénoszen én emín” Szó szerint fordítva: hó lógosz (az ige /itt: Krisztus/) – én (volt) – prósz tón theón (az Istennél) – kái (és) – hó theósz (az Isten) – én (volt) – hó lógosz (az Ige). Tehát az Ige (Jézus) más személy, mint az Isten (Atya), és ugyanakkor mégis Isten. Hiszen az Isten szó bizonyosan a mennyei Atyát jelenti; az Ige pedig biztosan Krisztust, hiszen csak Ő testesült meg, amint a szent szöveg néhány sorral lentebb, tehát még ugyanabban a szövegösszefüggésben tanítja: Kái hó lógosz (és az Ige) – szarksz éggéneto (hússá lett, azaz megtestesült).

A hagyomány tekintetében érdemes hozzáfűzni, hogy már az első századok kereszténységen kívüli forrásai is alátámasztják, hogy a keresztények Istennek tartják az Üdvözítőt. Phlíniusz megemlíti, hogy a keresztények Jézusnak mint Istennek himnuszt énekelnek. Szt. Jusztínusz szerint a zsidók botránkozva emlegetik, hogy a keresztények Istene szenvedő Isten (Deus patiens). Az eretnek Celsus szerint a pogányok méltán gúnyolják a keresztényeket, hogy egy halott istent imádnak. A vértanúakták is arról tanúskodnak, hogy a keresztény mártírok azért haltak meg, mert Jézuson kívül más istent nem ismertek el. A legősibb keresztény dokumentumok is így szólnak. (A Barnabás levél szerint Isten a Fiának mondta: „Teremtsünk embert”. A Diogenétoszhoz írt levél szerzője állítja, hogy Jézus a mindenség teremtője.)

Attól sem kell zavarba jönni, ha a Biblia világos utalásokat tesz arra, hogy Jézus ember. Ezt ui. az Egyház is vallja. Jézus Isten és ember: Istenember. Ezért a két természet logikus következménye, Jézus ui. mindig úgy beszél és úgy cselekszik, mint aki egyetlen személy, egyetlen valóság, mégis mindkét, egyébként összeegyeztethetetlen természet sajátságait hordozza, és mindkét természet szerint cselekszik (meghal – feltámad) és beszél (kérdez - kinyilatkoztat).

A Biblia tehát ugyanarról az egyetlen személyről állít hol isteni, hol emberi tulajdonságokat.

A hagyományos zsidó betűsor mássalhangzóit meg lehet feleltetni magánhangzóknak.

Így:

Y = I

H = A/E

V = U/O

H = A/E

Ez pedig Jézus nevének héber/arameus magánhangzóit adja ki. A "láthatatlan Isten" így vált láthatóvá Jézusban. Az isteni Logos megtestesült.

Jn 1,1 – „Isten volt az Ige”

Jn 1,14 – „Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.”

Jn 5,23 – „mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.”

Jn 8,19 – „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”

Jn 8,58-59 – „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”

Jn 10,30 – „én és az Atya egy vagyunk.” (vö. Kiv 3,14; 20,7; Lev 19,12; 24,14-16)

Jn 10,38 – „az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

Jn 12,45 – „aki lát, azt látja, aki küldött.”

Jn 14,8-12 – Aki Jézust látta, az az Atyát látta.

Jn 20,28-29 – Jézus elfogadja Tamás hitvallását: „Én Uram, és Istenem!”

Kol 2,9 – „benne lakik testi formában az istenség egész teljessége”

ApCsel 20,28 – „igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.”

Ef 1,7-8 – „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.”

1Jn 1,7 – „Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.”

Róm 9,5 – „Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.”

Zsid 1:8 „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.”

Tit 2:13 „…várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét”

1Jn 5:20 „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”

2Pét 1:1 „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”