Borzasztóan érzem magam! Rossz anya vagyok?!
A kislányom nagyon kiabálós baba(másfél éves)Kiabál velem reggel ébredés után reggeli közben miközben kiönti a tejpépét, készülődés közben,pelenkázás közben, a boltban, otthon a lefekvés előtti félórát olyan frekvencián ordítja,hogy néha azt hiszem,hogy szétreped a fejem.Én nyugodt természet vagyok próbálom határozottan,de normál hangszintem magyarázni-nevelni. De,amint megszólalok,még hangosabban ordít,csapkod-engem is!!! Dobálja magát a földre. Vannak napok,hogy tényleg reggeltől-estig csak a sírás-kiabálás van. A legrosszabb,hogy azt érzem rajta,hogy nem érzi jól magát velem!!! És néha nálam is elszakad a cérna. Pl:ma joghurtot kért,elkezdtem etetni, minden falatot kiköpött a szájából és közben kiütötte a kezemből a dobozt. Hirtelen olyan ideges lettem,hogy rácsaptam a popojája (amit még sosem csináltam) és elkezdtem kiabálni vele: Hogy elegem van már ebből a vislekedéből.Ne ordítsál már velem egésznap! Ő meg csak nézett rám a nagy szemével! És bekéretőzött az ágyában.BORZASZTÓAN érzem magam. Szörnyű anya vagyok!
De,hogy kezeljem ezeket a helyzeteket,hogy ne veszítsem el a hidegvéremet? Sokáig sikerül,de mostanában egyre-egyre többször kiabálok vele....és ma ez a popsira ütés. Nagyon utálom magam.
válasza: válasza:1 Semmiképpen sem vgay rossz anya! Csak fáradt és feszült.. S ezt tükrözi vissza a kislány.
Még te eteted? Engedd önállósodni had csináljon ő dolgokat. Lehet korlátozva érzi magát ,mert még mindig babaként kezeled holott ő nagylány.
Nyugodj meg. Menni fog
válasza: válasza: válasza:11:22 bocs,hogy szólok, de te is hisztizel a lányoddal? S hanyatt vágod magad a földön?
Tudom nem szép dolog ezt mondanom, de ne beszélj többesszámban ha a kisgyerekedről beszélsz. Mert te nem csinálod azt amit ő.
válasza: válasza: válasza:neharagudj hogy ezt irom,de bizony latnia kell a kis hiszti bajnoknak hogy te vagy az aki parancsol!rautottel,gondolom nem tiszta erobol,es mindjart meg is ertette hogy gond van,nem jot csinalt!En nem azt mondom hogy verni kell,mert en se utom meg az en gyerekemet,de ilyenhelyzetben amiben te vagy igenis kell egy kis fenekrecsapas!de ezzel nem mondom hogy usd vagd,csak mutasd meg neki hogy nem az van amit o akar,ha nem te vagy a fonok!:)
en soha nem utom,nem tiltok semmit magyarazat nelkul,es oszinten mondom fantasztikusan jol kezelheto lett a fiam!pedig o is feszegette a hatarokat,aztan rajott hogy mindent lehet neki,csak az igazan rossz dolgokat tiltom!
Kitartas!puszi
Nagyon önálló,részben én etetem-részben már ő eszik egyedül.
De,pont a joghurt az,amit még segítek enni,mert nem sok menne a szájába. Nem tűri semmilyen szintem a korlátozást. Tudom én,hogy ez zavarja,ha egyedül csinálhat dolgokat,akkor annyira ügyes-aranyos. De, hogy lehetne egy másfél évest nem korlátozni,mindent nem csinálhat egyedül.
válasza:Szia! Hogy nekem milyen deja vu érzésem van !!! Emlékszem, amikor annyira kiakasztott a lányom, hogy én azt kiabáltam : "Miért csinálod ezt? Ki akarsz készíteni?! Tönkre akarod tenni az életemet?! Hát akkor örülhetsz, nyertél!" - Na erre ő is csak rámnézett, bemászott az ágyába és 10 másodperc alatt szépen elaludt. Ekkor jött fel a férjem, meglátta a fekvő gyereket és tök komolyan, eléggé megrémülve megkérdezte : "Te most leütötted?"
Az illető "hölgy" most egy 4 éves, csodaszép, csodakedves, híresen szófogadó (!!!) és nagyon megbízható óvodás. Kb.2,5-3éves korára, a dackorszak elmúltával meglett az eredménye a folyamatos "szájtépésemnek". Azt hittem, hogy hülye/rossz/hiperaktív/neveletlen/nevelhetetlen gyerekem van, én meg egy anyacsőd vagyok. Azután egyszercsak az egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. A dührohamai, szófogadatlanságai úgy múltak el, ahogy a 3 hónapos hasfájása.Amióta szeptemberben bekerült az oviba, a nevelők is csak dícsérik, hogy mennyire fegyelmezett(!), önálló, de teljesen együttműködő.
Na de a tippek :
1. Én is a csendesebb, nyugodtabb, szóval a visszafogottabb emberek közé tartozom. Rá kellett jönnöm, hogy a lányom ezt a fajta viselkedést elutasításnak veszi. Neki az kell, hogy egy végtelen buli legyen az élet, látványosan örüljek, ha sikerül a formaberakóba berakni a kockát, ha a bilibe megy a pisi, ha egyedül felveszi a kalapját... Bolondnak éreztem magam ezért, de szó szerint a legkisebb "jótettet" (pl. előzőek) is megünnepeltük. Tapsoltam, énekeltem. ( A férjem kedvence az "Óriás kaki" dal volt...:-) Jókat röhögött, amint a "megtöltött" bilit körbetáncoltuk a gyerekkel.)
2. Ha mérges vagy szomorú vagy, azt is mutasd ki!
3. Engem sokat vert anyukám, ezért elhatároztam, hogy én nem fogom ütni a gyerekemet. Ha hisztizett vagy bántott, letettem a szőnyegre és rácsuktam a biztonsági rácsos ajtót. Az étkezőben összekulcsoltam a kezemet és neki is megmondtam, hogy csúnyát csinált, de most nem megverem, hanem imádkozom, hogy legyen türelmem és a Jézuska is bocsásson meg neki.
4. Rengeteget magyaráztam. Úgy tűnt, hogy nem érdekli, de még most is emlékszik a 2,5évvel ezelőtti beszélgetésekre. (Azaz arra, amit 1,5éves korában mondtam neki...Nagyon durva...)
5. Ha már nagyon pocsékul voltam, kivettem egy óra "szabit", amikor megkött a férjem. Vagy elküldtem őket játszóterezni és addig "felnyaltam" a lakást vagy elmentem posta, bevásárlás, stb. Élveztem a csendet.
Kitartás neked! Az ilyen kemény csajokból igazán megbízható szövetséges lesz.Csak bírj ki még 1-1,5 évet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!