Apáknak járó szülés utáni őt napos szabadságot ti és a párotok kihasználtátok?

Az én férjem vállalkozó, ő nem használta ki, ment ugyanúgy dolgozni nincs aki helyette dolgozzon. Ha ráert napközben odaugrott néha. Én sem hianyoltam ezt az öt napot.

Ettől még szereti a lányunkat esténként ő mesél és ő altatja el.

Anyósom nem jött segíteni, nagyon idős, már nem tud. Anyukámmal pedig felosztottuk a dolgokat. Pénteken mentünk haza a kórházból, a szüleim hétfőn jöttek, addig hármasban voltunk. Mivel vidékiek, anyu mindig több napra jött. Ő is dolgozik még, szóval összeegyeztettük a férjemmel, hogy ki mikor van otthon velünk, szabin és váltva jöttek mindig, szóval vagy anyukám volt velünk, vagy a férjem. Így azért elég hosszan el lehetett húzni azt az időszakot, amíg sosem voltunk egyedül.

Nyilván mindent megtud amúgy oldani egy anya is a gyerekével szerintem, de nekem jól esett, hogy mindig volt segítség, aki főz, végig tolja a porszívót a macska után, vagy ideadja ezt, felugrik azért, átveszi az egy órája ordító gyereket, amíg lezuhanyzom, vagy kisírom magam, stb. Szóval kihasználtuk. Igazából jóval több szabit kihasználtunk, direkt spórolt a férjem és anyukám is a szabijaival a gyerkőc érkezésére és a főnökökkel is ez az opció volt leegyeztetve, így nem esett ki egyikőjük sem tartósan, csak mondjuk heti két-három napokra. Most a másodiknál is így tervezzük.

Vagyis ha lehet választani, akkor én a "mindenki egyszerre nálunk lébecol" helyzet helyett inkább választom ezt az "elnyújtott" segítséget, beosztást. Az 5 nap potyaszabit meg hülyék lennénk nem kihasználni, tudom, hogy munka alapú társadalom, meg mit tudom én, de nemár!

Ha a nagyinak öröm az unokájával lenni, és szívesen teszi, az miért kihasználás?

Bár, ilyen stílussal, nem csodálom, hogy nem sokan tolonganak nálad.