Mit csináljak 1,5 évesemmel, hogy ne legyen olyan bátortalan, ne sírja el magát, ha csak ránéz egy másik gyerkőc?

Szia, nem kell aggódnod! :) Az én lányom kb. 2 éves koráig volt ilyen, pedig hát jártunk vele (és most is járunk rendszeresen) gyerektársaságba, heti legalább 2x, de inkább 4x. (játszótér).

Én is féltem, hogy majd mi lesz a bölcsődében, oviban vele... rá sem lehetett nézni.

Most 2,5 éves, és kb. fél éve valami kis vadság költözött bele, tegnap például meghúzta barátnőm 3,5 éves kislányának a haját, és mikor játszani kezdtem a másik kislánnyal, ő odament, és sunyi módon rácsapott a másik gyerekre (féltékeny volt) :) Szóval most meg már inkább fékeznem kell.

Fél év alatt akkorát változott, hogy ha nem a saját szememmel látom, akkor azt hinném, valahol útközben kicserélték a gyerekemet egy másikra :)

Kedves kérdező :)

Ne csak bízz abban, hogy ez pusztán csak életkori sajátosság, hanem tudd: ez az. :) Nincs min aggódnod (legalábbis a leírásod alapján).

Persze némi egyéni különbség is van az 1-3 év köztiek esetén, mert KIS RÉSZT módosíthatja a veleszületett temperamentum is a bátorságot/bátortalanságot. (Alkat).

Az ún. szeparációs félelem meg szinte kizárható, mivel az egy év alattiaknál fordul elő.

Nem tudom, észrevetted-e azon topicbeli válaszomat is, ahonnan te linkeltél ide ;) , mindenesetre ajánlom figyelmedbe kiegészítésként az ottani válaszomat is, pont előtted szóltam ott hozzá :) :

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Jól teszed, hogy jelzed neki: "nem bántanak téged a gyerekek". :) Bár általában életkortól függetlenül is fontos általában, hogy inkább a pozitív oldalt FOGALMAZZUK meg (ÉS ÉRZEZZÜK is), esetleg mellette lehet a negatívat negálni, ahogyan te szólsz hozzá ilyenkor. Konkrét példa a javaslatomra: "Szeret téged a többi gyermek", vagy esetleg így: "Nem bántanak téged, hanem szeretnek".

Lehet, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, azonban fontos legtöbbször, hogyan fogalmazunk, mit emelünk ki: a pozitívat mondjuk, vagy a negatívat tagadjuk; bár logikailag ugyanaz, de a környezetünk ÉRZELMI benyomása nem teljesen ugyanaz lesz e két verzió kimondása esetén, ráadásul a kimondott szónak teremtőereje van, még ha általában csak lassan , fokozatosan is, mégpedig a szavakat kimondóra idővel mindenképp valami módon (sok mindentől függ, hogyan ha őrá), a hallgatóra/befogadóra meg saját magától függően (azaz: ha pl. nekem azt mondják, hogy hülye vagyok, akkor röhögök egyet, esetleg magamban röhögök, és nem engedem érzelmileg hatni rám ;) ... ha meg esetleg látnék ebben némi igazságot, akkor sem engedem, hogy érzelmileg hasson rám, hanem elGONDOLKODOM rajta; legtöbbször sikerül is kivédenem érzelmileg, azonban lehet, hogy idővel éppen az alaptalanul kimondott "hülye vagy" kifejezés a szavakat kimondóra fog érzelmileg hatni, akár megvalósulni fokozatosan; de egy kisgyerek tudata , érzelmi világa még érzékeny, képlékeny, szóval ügyeljünk még arra is, milyen szavakat használunk előtte, mármint nem csak a vulgaritás mellőzésére gondolok, hanem a szavak JELENTÉSÉNEK ELŐJELÉRE, azaz negatív(káros), vagy pozitív(hasznos, vagy kellemes, vagy előnyösen megerősítő)!).

Fontos az is, hogy ne fojtsuk el érzelmeinket, tehát HA JOGOS pl. lehülyézni valakit, és nincs rendkívüli kockázata, akkor mondjuk ki! Ugyanis az elfojtás az egyik leggyakoribb betegítő tényező, bár nem feltétlenül hat így, de hosszú távon jellemző szokott lenni, hogy nem éppen hasznos a jellege. Azt persze tudni kell, hogy egy 7 év alatti gyermek sose hülye (tehát nekik ilyet

ne mondjunk sose), még ha esetleg elmaradásban is van bizonyos téren, ráadásul szándékosan sose ártanak a picik; ezt gondolom te is így látod. (De általában gyerekeket se kell lehülyézni -most nem egy esetleg antiszociális kamaszra gondolok, van olyan kamasz is-, bár mindez evidens, szerintem, és számodra is.)

A fenti általánosságok nem is annyira konkrétan neked szóltak és tágabb értelemben szóltam most a témához, hanem ha mások is olvassák, a topicot ,akkor lehet, hogy lesz, aki számára elgondolkodtatóak lesznek soraim.

A lényeg azonban az, hogy jól teszed, hogy ÉRZELMILEG pozitív vagy felé és a helyzet irányába is, és hogy ezt közlöd is a kicsinyeddel a megfelelő időben, aktuálisan. :) Konkrétan számomra még egy felvetés:

A dolog másik része, hogy nem kizárt, esetleg nem csupán alkati sajátosságról van szó, hanem kellemetlen élmény, netán trauma érte őt. Ez történhetett akár az anyaméhben is, vagy később. Esetleg amikor valakire rábíztad, de persze nem árt önvizsgálatot is tartani, hátha volt alkalom, amikor nem figyeltél rá eléggé, és nagyon igényelte volna, vagy éppen kelletlenül viseltettél/reagáltál irányába, de valószínűbb, hogy egész egyszerűen csak érzékeny valami állandóan jelen levő motívumra, pl. a napirendjében nem stimmel valami, gondold végig (alszik-e 3-4 órát délután, és ezt valamikor 13-18 óra között teszi-e? (az előbbiek az ideálisak) Jól alszik-e? Van-e ételallergiája? Lát-e a környezetében -pl.szomszéd- rendszeresen sérült ember, és nem tudja értelmezni, miért van a szomszéd nyakán nyakmerevítő, satöbbi - ezek csak fiktív példák, segítek végiggondolni számodra)

. . . még gyorsan annyit hozzátennék a pár perccel ezelőtti soraimhoz, van egy megérzésem: úgy fogalmazol, hogy pl. amikor nyúl felé egy másik gyermek, akkor megijed. Nos, lehetséges, hogy egy állat, pl. kutya, vagy cicus megrémisztette őt, amikor ő nyúlt az állat felé? Gondolom csak meg akarta simizni, de az állat megijedt, visszakarmolhatott a cica, vagy morgott rá a kutyus, ettől meg kicsinyed ijedhetett meg esetleg.

Valamint tudtodon kívül megrémiszthette egy számára furcsa kinézetű másik gyermek, vagy egy felnőtt, amikor az őfelé nyúlt; lehet, hogy jó szándékkal meg akarta cirógatni őt egy idős néni, de nagyon furcsának, ijesztőnek tűnhetett neki a néni, pl. a kendője, akármi ... neadjisten tényleg bántotta, vagy bántani akarta őt valaki ...csak ötletek, amiket most felvetek...

Ha mindenképp zavar és a végére akarsz járni, vidd el nevelési tanácsadóba, ahol jól fogja magát érezni, ha játékterápiát kérsz számára (mást ne fogadj el csak játék terápiát, meg hogy veled mint felnőttel megbeszélhessék a problémáját a gyerkőcödnek!) Egy órácskát játszanak vele, ennek során megfigyelik, milyen játékhelyzetekben hogyan reagál a picur, így diagnosztizálni lehet a lelki problémáit, vagy kiszűrni, ha nincs.

Általában kb. 1-8 éves kor között működik a játékterápia, mivel a kisgyerek kontrollálatlanul, őszintén felengedi a (tudata alá) elfojtott OKAIT IS az esetleges problémáinak, amikor ő játszik (persze örömeit , vágyait, aktuális érdeklődési területeit is ki szokták felezni játékuk során).

(Egyébként -hasonló okokból- idősebbek esetén (ovisok) a rajzelemzés is rendkívül hasznos és iránymutató a gyermek lelkiállapotáról.)