Hogy lehet valaki olyan szerencsés, hogy sosincs egyedül?

Mert megtehetik.

Miért lenne az szerencse? Inkább valami kényszerbetegség vagy fóbia.

Ez inkább átok. Én imádok egyedül lenni, sokszor nyűg, ha valaki a nyakamon lóg. Ha folyton ott hagynak, akkor valamit rosszul csinálsz, rossz párválasztás vagy görcsös ragaszkodás, de sok más oka lehet, így ismeretlenül ebbe senki nem lát bele.

Ez nem szerencse, hanem kapcsolatfüggőség. Nekem például kell egy időszak még le tudom zárni a kapcsolatot és elmúlik az az időszak, hogy folyton arra a személyre gondolok. Nekem nem is menne a kapcsolatból kapcsolatba való ugrálás. Aki szerintem könnyen ugrik másikba az már egyáltalán nem szereti a másikat vagy nem is szerette.

En is így jártam, de utólag visszagondolva beteg egy dolog volt. Sajnálom, hogy annyit nem lehettem egyedül!

kapcsolat fuggok, mellette ok nyomulnak a ferfira 100% ban, maskeppen nincs ilyen.

Abban mi az isten a szerencse?

Ez tényleg nettó szerencse. Nyertek a genetikai lottón, ezért mindig rendelkezésükre áll értelmezhető mennyiségű választék, aminek a minősége sem a béka feneke alatt van. Nem kell megszakadniuk, kezdeményeznek náluk, aktívan tesznek érte, hogy kialakuljon köztük valami, és igyekeznek megtartani is őket. Teljesen más a viszonyulás egy szép nőhöz... Nem szépként meg alig van valaki (ha egyáltalán van), a minőség is bőven kifogásolható, nincs nagy kezdeményezés, kaparás, és ha valami kis apróság akár nem tetszik, dobnak is, de úgy, hogy 2 hét múlva már alig emlékeznek rád, nemhogy "gyászoljanak" meg szenvedjenek. A nem szép nő ugye nem értékes... A szépért meg meg kell zavarodni... 😏