Miért csinálhatják ezt?

Nagyon sok mindent elvállaltam, mert úgy gondoltam, hogy ezt illik csinálni. Nem akartam úgy járni, mint akikre azért fújnak a többiek, mert sorozatban nemet mondanak mindenre, csak az alap minimumot végzik el.

A főnök nekik nem szólt ezért, viszont engem félrehívott már, hogy vigyázzak, mert a többiek mást mondanak a szemembe, mint a hátam mögött, tehetségtelennek tartanak, és szerinte is tehetségtelen vagyok, ezért csináljam meg a munkát, mert kötelező, de majd ő elmondja, hogy hogyan, és ne akarjak önálló ötleteket. De a munkát se adhatom vissza, meg kell csinálni.

Közben ezt a tehetségtelent kérték meg a többiek, hogy még ezt is, még azt is csináld meg, én meg már szinte csak dolgozom, otthon is, este is, éjszaka is, és az egyikre még nem volt időm, de meg akarom csinálni, nem felejtettem el.

Na, amit én kaptam attól a munkatárstól! Látványosan sarkon fordult és otthagyott, hogy ő mossa kezeit, ő le van fedve, mert én nem végeztem el a munkát.

A többi százat meg igen, de csak sorba tudok haladni, erre az volt a válasz, hogy ez nem kifogás meg ő is sorolhatná.

És azóta is haragszik rám.

Minél többet dolgozom, annál jobban haragszanak rám, pedig én jót akartam. Most rám haragszanak, mert ami megvan, az nem jó (szubjektív alapon, hogy kinek tetszik, kinek nem, mert nem objektív a munkánk, pl. nem számolásos), ami meg még vár a sorára, mert néha aludnom is kell, amiatt meg azért, mert még nincs kész.

Ők még soha nem haragudtak rám, velük jóban voltam. Sírtam emiatt már nem keveset.