Ez szeretethiány lenne?

Ha ismerősöm meglátja, hogy próbálok egy adott társaságba beilleszkedni, akkor elkezd szorongani és úgymond "lenyúlja, elveszi" tőlem az ismerősöket. :D Azt hiszi ez egy harc, vagy nem tudom... amíg csöndben vagyok, semmi baja. Ha próbálok szocializálódni, meg akarja gátolni, ő is rögtön, mint a kisgyerek, aki utánozza az apját.

Aztán addig piszkál, amíg nem enrage-elek és nem szólok be valamit neki. Ha megtörtént, akkor játssza az agyát, hogy mit piszkálom (én őt).

Mintha félne tőlem. :D Úgysem fog tudni megállítani semmivel, hiába erőlködik, de jó lenne tudni, miért teszi mindezt, hátha neki is megkönnyíthetem a helyzetét anélkül, hogy ártanom kéne neki. Szegény képtelen elfogadni, hogy segítségre szorul. Folyton csak besöpri a szőnyeg alá a dolgokat...

Kicsit beteg, egész nap WoW-ozik (most tette le az érettségijét, de hát az sem sok), néha eljár ide-oda, sörözget és kész. Ki kéne cibálni a mostani helyzetéből. Azt mondja, neki jó, boldog, de hát nagyon nem és ez csak akkor látszik meg, amikor szembekerül bizonyos helyzetekkel. Fél és szorong sokszor, jobban, mint az átlag, aztán meg rinyál a szenvedéseiről a többieknek (ami nem is sokk, csak nyomorék szegény).

Ez miért van? Szeretethiányos? Törődésre vágyik? Nagyon feltűnési viszketegség-szerűen szokott sokszor viselkedni, mintha tényleg figyelemre vágyna az érzékeny kis lelke.