Megoldás lenne a család/testvérek szétválasztása? Hogy boldogan éljen az egészséges testvér és az apuka?

Nagyon aranyos, tőled. Azonban együtt vállaltatok gyereket/gyerekeket. Szóval szerintem a kockázatokkal tisztában volt. Nem biztos, hogy jó az ha helyette gondolkozol ilyenen.

De mindenképp megér egy közös nyugis beszélgetést az egész bár akkor inkább ehelyett elsőnek azt hoznám fel ő hogy képzeli el a jövőt. Mondhatod neki ezt is hogy nehezebb lenne de te elgondolkodtál ezen is. De elsőnek hallgasd végig ő mit gondol.

Nem megoldás. A megoldás az, hogy valamilyen módon - pl. terápiában - feldolgozod azt, hogy az elsőszülött autista. Erről nem tehetsz - vagy ha "tehetsz", akkor a pároddal együtt "tehettek" róla.

(De NEM tehettek róla. Így alakult..)

És közösen cipelitek a keresztet. Nem pedig magadra veszed és cipeled egyedül.

Dönthettek úgy is, hogy kerestek egy szuperjó intézetet, ahol a nagyobbik gyermek remek fejlesztést kap. És mentek gyakran látogatni.

És dönthettek úgy is, hogy maradtok együtt négyen. Ez esetben a kicsinek adjatok meg minden támogatást, mert nem lesz könnyű neki elhordozni azt, hogy a testvére "más". (Ezt pedig onnan tudom, hogy az én testvérem is "más" Másképpen "más")

De amit te elterveztél, az a lehető legrosszabb megoldás.

Van egy nagyobb gyerek, aki talán autista, és egy kisebb aki talán NT. Akkor még néhány talán:

-talán nem kellene elválni, mert azzal nem értek egyet, hogy a válás mindennél rosszabb, de talán egy neurodivergens gyerek a családban nem a világ vége

-az autizmusnak szinte biztosan van genetikai komponense, és ha talán a férjed oldaláról örökölte, akkor meg sokra fog menni, ha új családot alapít

-nem részletezed mennyire komolyak az ellátási igényei a nagyobb gyerekednek, de talán nem túl magasak, és talán nem az a megoldás rájuk, ha tökegyedül neveled fel

-talán a talán NT gyerekednek is jót tesz, ha megtanulja, hogy a társadalom az nemcsak NT-kből áll, akikhez talán nem kellene mindneki másnak igazodni

8. vagyok.

Először is megértem az ijedséged, de az, hogy ennyire szélsőségesen nézed a dolgokat, belőlem komoly indulatokat vált ki, ezért előre elnézést kérek, ha indulatosabban írok. Persze, fel kell dolgozni a diagnózist, de nem a lehető legrosszabb forgatókönyveket vedd alapul. Én úgy éltem meg a diagnózist, hogy kaptam egy kulcsot a gyerekemhez. Mert igen, diagnosztizált, 5 évesen alapos kivizsgálás után kapott kódot és SNI-státuszt. És igyekszem részletesen megválaszolni úgy, hogy hidd el, rengeteg magasan funkcionáló autistát láttam életemben, a párom is az (aki nem a gyermekem apja), tanárként sokukat tanítottam, szülőcsoportot szerveztem, felnőtt auti közösségekbe jártam, stb.

Ha 3 évesen beszél a gyerek, akkor csakis magasan funkcionáló lehet. Ma már nem adnak külön Asperger diagnózist, de amikor még adtak, akkor annak a diagnosztikai kritériuma volt (az autizmuson belül), hogy nincs megkésett beszédfejlődés. A magasan funkcionáló autisták pedig igenis képesek önállóságra, igen, lassabban alakul ki, mint NT társaiknál és bőven lehet, hogy bizonyos területeken egyedi lesz a viselkedésük, pl. csak párféle ételt esznek (nem törvényszerű).

Az, hogy a lányok jobban kompenzálnak csak egy szempontból igaz: velük kicsi koruktól kezdve lányok barátkoznak, akik szociábilisabbak, jobban befogadják, felkarolják az auti társaikat, ami nyilván segíti a szocializációt. A fiúk ebből a szempontból nehezített terepen mozognak, de nem lehetetlen. Párom pl. több diplomás, több nyelven beszél, 18 éves kora óta teljesen önállóan látta el magát, sokkal önállóbb volt, mint a legtöbb korabeli mamahoteles NT férfi. Az önállóság nagyon sokszor nem képesség, hanem NEVELÉS kérdése. Az, hogy mennyire lesz önálló, nagyon sok részben rajtad múlik.

Hogy egy gyerek visszalépést mutat képességekben, az egy jól ismert fejlődéslélektani helyzet, regressziónak hívják, NT gyerekekre is pont ugyanannyira jellemző, mint az autikra. Ennek egyrészt mindig lélektani oka van, másrészt átmeneti. Igen, előfordulhat a korábbi szobatisztaság átmeneti elvesztése, előfordulhat szelektív mutizmus, stb. NT gyerekeknél is. De olyan nincs, hogy egy magasan funkcionáló Aspergeres egyszer csak kanneri autista lesz. Én egy olyan esetről sem tudok, amikor tartós és komoly visszaesés következett volna be. Ha mégis bekövetkezne, annak ismétlem, komoly oka kell hogy legyen. És most durva leszek: jó úton haladsz ebbe az irányba! Ha te eleve determinálod, hogy a gyereked a diagnózistól egy önállótlan fogyatékos ember lesz és tudattalanul így neveled, akkor az is lesz.

Az autizmus csak egy tulajdonság. Nekem egyszer egy fiatal felnőtt autista mondta, hogy szakember tanácsára ő úgy fogja fel, hogy Pisti kék szemű, Józsi barna hajú, én meg autista vagyok. Ennyi. Nem kell túldimenzionálni, a gyereked egy csomag, saját személyiséggel, tehetséggel, érdeklődéssel és ebben a csomagban valahol ott van az autizmus IS sok egyéb mellett.

Hogy mire számíts? 4-5 éves kor között csúcsosodnak a tünetek. Akkor érdemes diangosztizálni is. Utána elfogadó, támogató közeget kell keresni számára, hidd el, manapság a legtöbb pedagógus már látott élőben autistát és tudják, hogy ez mivel jár, akár SNI kód nélkül is (a jelenlegi oktatási rendszerben nem is feltétlenül érdemes SNI státuszt kapnia, sőt... de ezt a szakértői bizottságok is tudják általában és egyre ritkábban adják, inkább adnak egy figyelemzavart vagy valami hasonló, "enyhébbet", hogy ne korlátozzák vele a gyerek lehetőségeit).

Azzal a gyógypedagógus ismerőssel pedig szerintem sürgősen szakíts meg minden kapcsolatot, ha csak riogatni tud. Hidd el, attól, hogy gyógypedagógus, még nem biztos, hogy segít, ezt tapasztalatból írom.