Azt miért ítélik el sokan, ha valaki segíti, támogatja a (már felnőtt) gyerekét?

Hát, segítség nélkül nem tudom, mikor jutottam volna el erre a szintre, amin élhetek.

Nagyon sokan azért vannak benne rossz, kihűlt kapcsolatban, mert egyedül nem tudnának fenntartani egy albérletet, idegenekkel 25-26 évesen nem akarnak összeköltözni, de haza sem akarnak menni a szülőkhöz.

És pont erről a stílusról beszéltem, mint amit a 3-as is mutat.

40 ezer Ft-ból ma szobát sem tudsz bérelni, én meg idegenekkel, lakótársakkal egyetem alatt sem tudtam volna élni, nemhogy felnőttként. Nekem kell az, hogy csend legyen itthon, ne kelljen kerülgetni mást a konyhában, ne azt hallgassam, hogy a másik épp wc-n van, szexel, zenét hallgat, amíg én olvasnék vagy tanulnék.

Barátnőmék egy sima hálószoba+nappali lakásra fizetnek ki 240.000 Ft-ot, ebben nincs parkolóhely, vagy tároló, egy kis erkélyük van csak, amin elfér egy asztal és szék.

A "legolcsóbb autóval" sokszor az a gond, hogy a pénzt viszi. Megveszed 1 millióért, évek alatt a többszörösét fizeted ki rá, de tökéletes sosem lesz, valami mindig elromlik, valamit mindig cserélni kell. Én sem amiatt kaptam nagyobb, erősebb autót, hogy villoghassak vele, hanem azért, mert az egyetem elején még hetente ingázhat, egy hétvége alatt 400 kilométert, autópályán. A szüleim pedig nem akarták, hogy egy balesetnél ott maradjak (nyilván van, ahol mindegy, de sokszor nem az, hogy egy 70 lóerős kis papírkocsiban ülsz, vagy egy erősebb kocsiban, mindennel felszerelve).

Én is teszek, dolgozom a céljaimért, sikeresnek is mondanám magam a szakmámban. De nagyon örülök, amiért nem kell aggódnom, mikor talál rám az igazi, akivel lehetünk adóstársak és felvehetünk több évtizedre egy lakáshitelt...