Hogy kezelitek az ilyen játszótéri helyzeteket?

Mostmár sokadszorra fordul elő velem, hogy amíg én próbálom "nevelni" játszótéren is a gyerekemet, addig más nem igen és nem tudom hogyan kellene ezekre reagálnom.

Pl. tolakszik más elé a gyerekem a mászókán, rászólok, hogy legyen türelmes, nem lökdősődünk, nem sietünk. Ha más tolakszik az enyém elé, simán hagyja anyuka félrelökni a kislányomat. Ez kb. rendszeres...

Vagy szívesen megosztjuk a homokozó játékainkat, ha irigykedik a kislányom, megbeszéljük, hogy ezzel játszhat most egy kicsit a kisfiú is, ő lapátoljon csak tovább, stb., a következő pillanatban meg kitépi a gyerekem kezéből a homokozólapátot. Anyuka csak néz mint hal a zacsiban, meg én is, hogy amúgy ilyenkor nem illene rászólni a gyerekére?

A mai legfrissebb eset, ami miatt a kérdés született szintén homokozós eset. Kislánynak nem hoztak homokozó játékokat, kinézte a miénket, nem gond. Egy darabig játszottak is szépen egymás mellett, majd egyszercsak a kislányom homokot dobott a másik kislány felé. Nem történt semmi, de rögtön rászóltam, hogy nem dobálózunk a homokkal. Pár perc múlva a másik kislány elkezdte lapáttal dobálni a homokot a lányom ölébe, lábára fejmagasságból úgy, hogy pont telibe az arcába fújta a szél, rögtön a szeméhez is kapott, majd sírdogálni kezdett. Kiemeltem a szituból, anyuka csak bambul, nem szól egy szót sem... Amellett, hogy a gyerekét is letolnám ilyenkor, legszívesebben anyukát borítanám képen egy vödör homokkal.

Hogy kéne az ilyen helyzeteket kezelni? Mert én amúgy lassan kezdem azt érezni, hogy én vagyok a gáz, mert ezzel kb. azt fogja megtanulni a gyerekem, hogy mindig rendelje alá magát másnak, vagy hogy is mondjam. Hogy másra nem szólnak rá, másnak lehet, csak neki nem. Nyelje be, fogadja el a számára igazságtalan helyzeteket. Véletlenül sem akarom, hogy ez az üzenet menjen át, de mostmár azért kérdezget, hogy a másik miért csinálhatja, amit ő nem? Erre mit kéne válaszolni úgy, hogy egy méterre van tőlem a másik gyerek anyja?

Ez a jelenség általános, vagy csak én szívom be ezekkel állandóan? Már kedvem sincs játszóra menni, vagy másokkal bandázni. Pedig olyan jó kis lehetőségek ezek szerintem a tanulásra... Elkeserítőnek érzem és sajnos nem egy játszó, egy-két anyuka, hanem az utóbbi pár hét sorozatos tapasztalata sok-sok helyről. :(

Ti hogy kezelitek ezeket a helyzeteket?