Interneten hirdetett termékeket kivel fotóztatjátok?

Épp nemrég hallottam én is a "fotósátor"-ról, gondoltam, utánanézek: no, hát a legolcsóübb, szerintem áradásul a legkisebb (40x40 cm-es) 8 ezer ft körül van, de vannak 30-40 ezerért is.

Hát, nekem kiválóan megteszi egy kartonlap is párszáz ft-ért a papírboltból.

Igaz - és ezt a kérdezőnek írom - vannak olyan színek, amik "megváltoznak" bizonyos háttér mögött vagy nehezen fotózhatóak, de ezt többféle színű kartonnal és egy jól fényképező telefonnal tudom kiküszöbölni.

Pl. rózsaszínt, feketét, arany színt elég nehéz fényképezni.

Ehhez azért nem árt tisztázni, hogy mit értünk profi alatt, mert a szó valódi jelentését alapul véve a profi fotós az, akinek a fotózás jelenti a fő bevételi forrását. Nem utal az általa készített képek minőségére. Jogos lenne a felvetés, hogy nyilván azért tud belőle megélni mert bármilyen szituációból és témából ki tud hozni egy szintet, de ez nagyon sok profinál nincs így. Viszont sok amatőr van aki ugyan nem ebből él, de feketén, vagy akár végzettséggel (végzettség nélkül nem tudsz fotózásról számlát adni) és megfelelő vállalkozói háttérrel, megfelelő tudással és felszereléssel készít jobb képeket mint a profik akik főállásban csinálják, de költségoptimalizáció címén spórolnak a felszerelésen, vagy híján vannak a megfelelő tudásnak. Én is voltam a szolgáltatásaimat az ismeretségi körömben terjesztő amatőr, ezzel önmagában nincs gond, a gond akkor van, ha valaki nem tud innen továbblépni. Nekem a mai napig a fejemhez vágják néha, hogy drága vagyok (nem is tartozom a legolcsóbbak közé a saját területemen, sőt), de hát szerencsére van akinek megér annyit a szolgáltatásom amennyit kérek, ráadásul szerencsére elegen vannak.

Valószínűleg az ismerősöd úgy van vele, hogy van egy ár ami alatt bele sem kezd és ha Neked nem ér meg a dolog annyit, akkor fotózd le magadnak. Ez is érthető, meg az is, hogy így is teszel. :)

elég sok dolog keveredik ennél a konkrét kérdésnél is, meg a fejekben általában is. érdemes a dolgokat helyén kezelni, mert különben könnyen képzavar alakul ki. (persze kellően ködös az is, hogy milyen termékről is van szó, mert ugye nem mindegy, hogy párszáz forintos karkötőket csinálsz hobbiból, vagy arany ékszereket, netán autókat, motorokat)...

vállalkozóként mérlegelned kell kérdező, hogy milyen időigényű feladatok férnek bele az életedbe, mert időd sincs végtelen mennyiségű, meg azt is, hogy a költségvetésedbe milyen kiadások férnek bele, mert nyilván a költségvetésed sem végtelen - és még ha be is tudsz vonni a bevételeiden felüli forrásokat (akár más munkádból befolyó bevétel, családi támogatás, akár banki hitel, vagy bármi más), akkor is érdemes mérlegelned, hogy a többlet ráfordítások milyen megtérülést eredményeznek és ha vannak ilyen többlet anyagi lehetőségeid, akkor azt mire fordítod.

az ilyen hobbi vállalkozásoknál különösen jellemző, hogy időd több van, mint pénzed, ezért érdemesebb magadnak csinálni mindent, mint fizetni azért, amit te magad is el tudsz végezni. még akkor is, ha az adott feladathoz (legyen az weboldal készítés, marketing, könyvelés, fotózás, vagy bármi más) nem értesz annyira és emiatt a végeredmény sem lesz olyan, mintha egy profi csinálta volna. viszont ha a vállalkozásod egésze sem tart ott, hogy profira bízza a dolgokat, sőt akár még maga a terméked sem teljesen profi, hiszen te magad sem profiként, főállásban csinálod ezt, hanem hobbiként, akkor nincs is értelme elvárni a profizmust a többi területen sem.

az ilyen hobbi vállalkozások fejlődési útja általában az, hogy eleinte mindent magad csinálsz, amiben kell, abban fejlődsz és mikor már termel annyit a dolog, hogy megengedheted magadnak, akkor azokat érdemes kiszervezni másnak, amik vagy a felszabaduló idő mennyisége révén, vagy a minőség javulása révén képesek olyan mértékben növelni a bevételeidet, hogy a kiszervezés megérje üzletileg. (persze azt is figyelembe kell ehhez venni, hogy maga a kiszervezés is mindig bonyolít a munkafolyamaton. érdemes kellően átgondolni, mert ha minden alkalommal ugyanannyit, vagy még többet kell egyeztetni a kiadott munka meghatározásán, adminisztrálásán, ellenőrzésén, reklamációval, stb. mint amennyi idő alatt te magad is elvégeznéd, akkor nem nyersz túl sokat a kiszervezésen sem.

viszont a történet másik oldalán álló fotósnak ugyanígy mérlegelnie kell, hogy neki mennyiért érdemes elvégeznie egy munkát és ahogyan te mérlegeled, hogy neked érdemes-e egy szolgáltatást igénybevenni valamennyiért, ugyanúgy ő is mérlegeli, hogy neki a saját vállalkozása és egyéb üzleti szempontjai szerint mennyiért érdemes foglalkoznia vele. termékfotózásoknál kimondottan gyakori probléma, hogy nagyon nehéz olyan árat találni a fotózásra, ami arányos a munka mennyiségével, időigényével és a fotósnak is megéri, meg a megrendelő költségvetésébe is belefér.

érdemes a helyzetet megfordítva is megvizsgálnod (persze könnyebb, ha már csináltál ilyet, pláne jó minőségben): te mennyi idő alatt, mennyi energia befektetéssel tudnád elkészíteni azokat a képeket? mennyiért vállalnád ezt el másoknak, ha bérmunkában kéne csinálnod - úgy, hogy meg is érje neked, hiszen, ha bérmunkában csinálod, akkor te ugyanúgy keresni akarsz ezen, mint termékeiden. (aztán ha ezen sokáig agyalsz, még a végén lehet, hogy termékfotózással kezdesz majd foglalkozni a saját termékeid helyett - vagy rájössz, hogy nem is olyan jó üzlet és jobban megérted a fotóst, ki tudja?)

ugyanúgy, ahogy a te termékeid árazásánál sem csak a végeredményt kell figyelembe venni, a fotósnak ugyanúgy figyelembe kell vennie a saját árazásánál, hogy mennyi ideje, energiája megy el a termékeid befotózásánál. egy ilyen termékfotózásnál jellemzően kevésbé a feladat fotográfiai nehézsége jelenti az árazás lényegi részét. (egyébként bizonyos termékek fotózása tud komolyabb kihívást jelenteni, mint mozgó állatoké, de nem érdemes rangsorolni, hogy mi mennyire nehéz, egyezzünk ki annyiban, hogy minden fotózási terület másért nehéz és más kihívásokat kell bennük megoldania a fotósnak, akik emiatt általában nem is egyformán jók a különböző területeken - a termékek nem rohangálnak, cserébe az állatok meg kevésbé tükröződnek és a színvisszaadás pontossága is máshogy fontos egy állatnak, mint egy terméknek, hogy csak két triviális példát említsek)

termékfotózásnál jellemzően a mennyiség és a logisztika szokta iszonyatosan megnehezíteni a munkát és az árazást is. ha sok terméket kell végigfotózni, akkor a fotózás egyszeri, fix munkaigénye (kitelepülés, háttér, fények, stb beállítása) kicsi, el is törpül a logisztika mellett. az viszont iszonyatosan elhatalmasodik a feleadaton. sok terméknél sokszor kell a terméket kicsomagolni, megfogni, elfordítani, odébbtenni, beállítani, megigazítani. ezek egyike sem fotográfiai feladat, de 10 terméknél 10x annyi, 100 terméknél 100x annyi, 1000 terméknél 1000x annyi plussz lépés, amik (főleg szakirányú tapasztalat, rutin és szervezettség nélkül) beláthatatlanul meg tudják bonyolítani az amúgy egyszerűnek nevezhető "odateszem, lefotózom, kész vagyok" feladatot. (és akkor még a fotók és termékkódok adminisztrálásáról, beazonosításáról, és utómunkáról nem is beszéltünk).

ha nagyon kevés (pár darab) termékről van szó, akkor meg az tud árazási gondot okozni, hogy egy-egy termék miatt ugyanúgy ki kell települni, be kell állítani a fényeket, hátteret, stb. és aztán lehet, hogy csak egy kattintás maga a munka, de annak az egy kattintásnak az előkészítése ugyanúgy idő és munka igényes.

talán legegyszerűbb az ilyen munkákat darab helyett óradíjban számolni, csak ott meg az okoz nehézséget, hogy egységnyi idő alatt emnnyi munka elvégzése a reális és ha nincs kellő egyetértés a felek között, akkor a megrendelő érezheti úgy, hogy az óradíj miatt húzza az időt a fotós, a fotós meg érezheti úgy, hogy a spórolás miatt hajtják, pörgetni akarják a munkát, nem hagyva időt a minőségi elvégzésre - aztán meg jönnek a minőségi viták, hogy a megrendelő jobb minőségre számított, a fotós meg azzal védekezik, hogy minőségi munkához több idő kéne, de az idő meg pénzbe kerül, amit nem szánnak a feladatra annyit, mint kéne.