Elméletileg létezhet olyan, hogy egy vállalkozó ráfizet egy alkalmazottjára?

Érdekes felvetés.

Lehetséges igen,van gipsz Jakab akinek még nincsen tudása kiképzik a cégnél és aztán lelép,FELTÉVE ha nem kap észbe a munkaadó és emeli a bérét plusz egyéb juttatást is ad.

Ez azért nem ennyire egyszerű.

A munkaadónak tisztában kell lennie már az elején azzal, hogy a munkavállaló semmit nem tud és neki kell kinevelnie. Időt és pénzt fektet abba, hogy legyen egy használható munkavállalója, aki X hónap után piacképes lesz. Szóval itt össze kéne rakni a képet, hogy ha ezek után nem fog neki annyit fizetni, mint amennyit így máshol megkapna az ember, akkor bizony csak a feje felé köpött és aláállt. Pláne egy minimálbérért cserébe senki nem lesz lojális.

Szóval

1) a munkaadó ezt vagy nem gondolta át normálisan, ebben az esetben egyéni szocprobléma, megkérdőjelezhető itt a vezetői képessége is, azért ezt nem akkora matek összerakni

2) vagy olcsó munkást akart magának, így járt, nem hülyék az emberek

3) a munkavállalónak nem volt annyi esze, hogy leüljön vele egy bértárgyalásra az 1-2. esetben vagy ha még le is ültek, nem jutottak közös nevezőre

4) az is előfordulhat, hogy a munkavállaló alapból le akart lépni (hisz semmi egyéb körülmény nem ismert, nagyon általánosítva van a kérdés)

Röviden ja, persze, hogy lehetséges.

Van egy olyan közhely, hogy egy dolog rosszabb annál, hogy kitanítod a munkavállalóidat és aztán otthagynak: az, hogyha nem képezed őket és aztán nálad maradnak (ergó egyre hülyébbekkel fogsz dolgozni és még fizetsz is nekik :P ) Minden motivált, értelmes munkavállaló szeretné, ha mondjuk informatikusként nem a nyomtatópatronokat kell cserélgetnie egész nap az épület fénymásológépeiben, hanem olyan feladatokat kap, illetve olyan képzéseken vehet részt, amivel szakmailag is fejlődik, nem csak csökken az értéke a munkaerőpiacon, miközben a világ elmegy mellette.

Egyébként nagyobb cégek ezt tanulmányi szerződéssel szokták megoldani. Kifizeted a képzés költségét, tanulmányi szabadságot biztosítasz neki, cserébe ha x éven belül elmegy máshová, akkor vissza kell fizetnie a képzés díját plusz a kivett tanulmányi szabikra a távolléti díját.

Ha még így is megéri neki, hogy dobbantson akkor azért azon is érdemes elgondolkodni, hogy lehet, hogy egy elviselhetetlen fráter vagy, és úgy van vele az illető, hogy "inkább a halál, ha nem eszek, ha beledöglök is, csak innen el" :P

Vagy éppen olyan piacképes végzettséget szerez, amivel máshol a sokszorosát keresi és azt mondja, "kit érdekel, 2 havi fizumból kipengetem a tartozást az új helyen.. vagy ha nem is, akkor is megéri a későbbi előrelépési lehetőségek miatt". Ilyenkor is elsősorban neked kell feltenni a kérdést, hogy annyival kevesebbet fizettél neki a piaci értékéhez képest, hogy ez egy racionális lépés volt a részéről? Mert akkor meg örüljél, hogy eddig nálad dolgozott.

Persze olyan is van, hogy mindent jól csinálsz és mégis dobbant. Mert mondjuk olyan kapcsolati tőkét szerzett a képzés alatt, hogy haverságból ajánlott neki egy volt évfolyamtársa a cégénél olyan állást, amiről nálad nem is álmodhatott. Ilyen is van, és ez ellen gyakorlatilag nem tudsz mit tenni. Shit happens :P

Persze az egyszeri jómunkásember Jóskapistával, akinek a helyére bármikor van 20, nem érdemes tanulmányi szerződést kötni. Meg tök új emberekkel se. Érdemes figyelni, hogy ki az, aki már ott van egy ideje és jelzi, hogy ő szeretne ide meg oda elmenni, fejlődni. Na, ha ezt megosztja veled (mondjuk kérelmet ír, hogy támogasd), már jó potenciál van benne, ha egyébként kinézhető belőle, hogy képes el is végezni amit vállalt.