Kezdőoldal » Üzlet és pénzügyek » Saját vállalkozás » Mennyit vagytok (lennétek)...

Mennyit vagytok (lennétek) hajlandóak dolgozni?

Figyelt kérdés

A fenti kérdésre keresem a - nem túl - reprezentatív választ tőletek.

Kezdő vállalkozók hamar beleesnek abba a hibába, hogy "yes man"-t játszanak, főleg az első időkben. Ilyenkor beérik a több évnyi gürizés, végre van bevétel a befektetett munka után, stb. Ráadásul szereted is csinálni, hisz ezért lettél vállalkozó.

Mégis, nektek hol jön el az a pont ahol azt mondjátok, hogy "elég!"?


Én lassan 3 éve vagyok vállalkozó, imádom a "munkám", olyannyira, hogy szinte bűntudatom van, hogy pénzt kérek a szolgáltatásaimért.

Mégis úgy érzem, hogy lassan a fejemre nő. Durván egy éve minden hétköznap 14-16 órát foglalkozom közvetlen vagy közvetve a cégem ügyeivel.

Imádom, szeretem csinálni mint említettem, de néha irigy vagyok azokra az ismerőseimre akik hétköznap a 8 óra meló után be tudnak ülni 1-2 sörre, vagy elmennek egy koncertre. Én ezt nem tudom megtenni, legalábbis bűntudat nélkül biztos nem. A hétvégék viszont abszolút munkamentesen telnek, ez muszáj is, különben kiégtem volna már rég.

A feleségem bírja ezt az életvitelt, büszke rám, örül a sikereknek és persze halad előre az életünk is, de mostanában érzem, hogy jó lenne több időt együtt tölteni.

Viszont egyszerűen nem tudok nemet mondani egyik megkeresésre sem. Egyrészt mert szeretem (meglepő, mi?!), másrészt mert a pénz is jól jön. Lakáscélok, gyerek, utazások, öngondoskodás, stb. Úgy voltam vele eleinte, hogy mindenre igent mondok, biztos eljön az az idő amikor kevesebb meló lesz, akkor majd biztos sajnálni fogom. Az igazság viszont az, hogy egyre többen keresnek és aki dolgozott velem már egyszer az 75%-ban újra visszatér, így egyelőre (hála a jó égnek) nincs kilátásban ez a helyzet.

Szóval egy szó mint száz, nektek mi lenne az a pont, esemény, vagy bevételi határ aminél azt mondanátok, hogy "oké, ez elég nekem így is"?

Ha valamelyikőtök nem vállalkozó, vagy most kezdi akkor egy picit tudom, hogy árnyaltabban fogja látni, mert amikor nem ment (se jól se sehogy), akkor én is úgy éreztem, hogy örömmel dolgoznám ki a belem. Szóval elsősorban veteránoknak a véleményére volnék kíváncsi, de jöhet hideg-meleg mindenkitől.



2018. aug. 15. 00:11
 1/2 anonim ***** válasza:
Én 8 órát dolgozom alkalmazottként. Neked bőven van pénzed, de nincs időd elkölteni, nekem bőven van időm, de nincs mit költenem. A te helyzeted kicsit könnyebb, mert két megoldás is segíthet. Az egyik, hogy megtanulsz nemet mondani. A másik, hogy felveszel egy (vagy több) alkalmazottat.
2018. aug. 15. 00:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:
Az emberek (ahogy én sem voltam kivétel) megfeledkeznek arról hogy egy bizonyos munka mennyiség után feljebb kell lépni a ranglétrán és már nem dolgozhat önmaga hanem munkát kell adni másoknak. Különben kiégés lesz a vége ami lelki tönkremenetel és a korábban szeretett munkáját is megcsömörli. Lettek már emiatt hajléktalanok is, mert többé hallani sem akartak a munkáról. Elég sok embert ismerek akik milliomosként is robotolnak. És sajnos némelyik a szemem láttára ment tönkre lelkileg, mert elérkeztek arra a pontra hogy érezni kezdték hogy nem volt értelme eddigi munkájuknak ha továbbra is rabszolgák. Köztük volt a testvérem is aki könyvelő. Szerencsére hallgatott rám hisz tudta hogy én is átéltem a kiégést, és vett fel alkalmazottakat. Azóta gyöngy élete van és az alkalmazottai is elégedettek mert jól fizető állásuk lett. Ha nem ezt teszi akkor tuti hogy lerokkantosítás a vége.
2018. aug. 15. 00:59
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!