"Jobb egy harmincmilliós terepjáróban sírni, mint hajléktalanként boldognak lenni. " - Egyetértetek?

Abszolút nem értek egyet az állítással. Bár aki hajléktalanként boldog tud lenni, az tényleg egy emberi csoda...

ja,aki szerint a pénzzel nem lehet boldogságot venni,az nem tudja melyik boltban keresse

Egyetértek!

* bár ha 30 milliós terepjáró lenne alattam, akkor biztos nem sírnék. Eladnám és élnék belőle mint hal a vízben!

Hulyeseg a felvetes is.

El tudom képzelni, h meghal körülöttem mindenki.(mivel vészesen megcsappant azoknak a rokonoknak a száma akikkel tartottam/tuk a kapcsolatot)Az örökség végett, ekkor lehetne 30 millás terepjáróm, még jobb is,de akkor már minek?Mindenki oda van akit szeretek, aki végett érdemes lett volna megvenni a kocsit.(magamat leszámítva)Nincs akinek megmutassam és aki büszke lehet rám, h vittem valamire.A szerettek hiányát ideig óráig pótolja 1 kocsi, ház, nyaralás, más játékok.Azonban belül űr marad.És pláne h ezután jönnének a kamu barátok, és nők, akik megpróbálnának még mélyebbre taszítani.

Ez így hülyeség. Úgy van értelme, hogy jobb egy 30 milliós terepjáróban sírni, mint egy trabantban. Miért kéne feltétlenül boldogtalannak lennie egy gazdag embernek és boldognak egy szegénynek? Lehet, hogy a pénz nem boldogít, de ha van pénzed, egy csomó probléma nem fog felmerülni. Jó tudom, erre lehet mondani, hogy ha gazdag vagy, akkor meg más jellegű problémáid lesznek, mert az emberek sosem elégedettek és kreálnak maguknak. Csak nem mindegy, hogy az a problémád, hogy épp van-e mit enni, vagy az, hogy a Maldív-szigetekre vagy Bora Borára menj nyaralni.

Számomra az az igaz hogy ha már problémákkal kell megküzdeni akkor szivesebben teszem egy BMW-ben Armani öltönnyel.