Miért adnak el üzletrészt, hol a kockázat?

Érdekes lenne, ha pár hónap múlva egy hitelező felbukkanna.

Ugyanis normális esetben minden gazdasági esemény a cég könyvelésében megtalálható. Tehát ami ott analitikában szerepel, annál több elméletileg nem lehet.

Akkor működhetne tovább úgy is, ha nem értesz a vendéglátáshoz, ha olyan szakemberekkel vetetnéd magad körül, aki viszont értenek hozzá, és rendesen meg is fizetnéd őket, hogy ne vágjanak át.

Céget olyanok vásárolnak, akik vagy bővíteni szeretnének, de már készen akarják kapni a megrendelői kört, vagy mert pénzéhesek, és csak azt látják, mennyi vagyona van a cégnek, de azt nem, hogy manapság egy ingatlan például nem igazán mobilizálható. Az ilyennek vagy szerencséje lesz, vagy belebukik a vásárlásba.

Egy igazán jó, érdekmentes könyvvizsgáló meglátásaiba meg lehet bízni, persze olyan legyen, amelyik jártas egyes ágak könyvvizsgálatában. Értem ez alatt azt, hogy aki állandóan kereskedelmet könyvvizsgált, az nem biztos, hogy mindent észrevesz egy építőipari cég átvizsgálásánál.

Mi is épp áruljuk egy üzletrészünket.

Édesapámé már 20 éve egy 50%-os tulajdonjog egy közepes értékű KFT-be. Azért akarja eladni, mert 60 éves, van más bevételi forrása és nem akar már a cégben dolgozni. A stabil bevételi forrásai (ingatlan kiadás) és a vagyonának hozama fedezi a kiadásait, ő pedig többre már nem vágyik, de a nyűgtől, az idegeskedéstől már szabadulna. Mert akár jól menő akár rosszul menő cégről van szó, egy ügyvezető napjai mindig stresszesek. Ha nincs pénz azért, ha sok a meló, azért.

Nekem más a végzettségem, jó munkám van, nem értek ahhoz, amihez ő, így én se nem tudom se nem akarom tőle átvenni a céget.

Na, ezért adnak el emberek üzletrészeket.