Szerintetek én látom rosszul? Érdemes még próbálkozni?

(Hosszú lesz, előre is elnézést.)

Párom vállalkozásba kezdett kb 5-6 hónapja. Ez a vállalkozás az építőipar egy területén van, viszonylag sokféle tevékenységet lefed. Viszont mégsincs igény, ill. egyszerűen nem tud új ügyfeleket szerezni és néha úgy érzem nem is nagyon tesz ezügyben - mintha csak várná, hogy majd betoppannak, de ugyan honnan?

Szóval többet van itthon, mint amennyit dolgozik - ha átlagolni akarnám az elmúlt hónapokat, akkor 60-70% az itthon... ami munkát elvégzett, az abból származó pénzt el is viszi a műhely bérleti díja, rezsije, egy-egy újabb szerszám megvétele, könyvelő, vállalkozói...így gyakorlatilag majdnem nullára jön ki a bevétele.

Most gyakorlarilag az én fizumból (kicsivel több, mint 300e ft) meg egy kevés tartalékból élünk hárman, kisiskolás gyerekkel... de a tartalék (ami nem sok, 100-150e kb) fogy apránként és nem szeretném lenullázni, félve attól, hogy mi van, ha jön egy nagyobb betegség és én is kiesek a munkából, vagy valami extra kiadás és semmihez nem tudunk nyúlni.

Amikor belevágott, azt mondta, hogy össze kell húzni a nadrágszíjat, amivel nincs is gondom, de már nem tudom hova húzni. Ő kb. hülyének néz, ha az akciós terméket figyelem, de ha pl. kinőtte a gyerek az összes cipőjét, plusz suli kezdésre egy csomó tanszer kell, nem ad bele semmi pénzt, megbsem kérdezi, kell-e (ill. tizedjére kérem, ad, majd visszakéri valamire, azzal, hogy nincs kp-je).

Bosszant az is, hogy azzal jön, hogy adjunk időt, míg beindul a vállalkozás, meg hogy ez nem fix fizut ad, de én nem is azt várom, csak egy átlagot, amit beosztunk. Ha mondom neki, akkor lehurrog, legyint, vagy faképnél hagy, de boltba ugye alig megy, és én sem hitelre vásárolok, meg "majd beindul"-ra. Egy csomót veszekszünk is ez miatt.

Most is éppen még ő emelte fel a hangját, hogy csak cs.esztessem, úgyis már ott tart nemsokára, hogy feladja, én meg örülhetek, mert úgyis ezt akartam.

Nyilván nem akartam, de nem értem egyszerűen, hogy hol él? Meddig várjunk, miből éljünk, együnk (kb.), még ki tudja hány hónapon keresztül? Mi a csudát csinálnánk, ha tényleg elfogyna minden tartalék? A gyerek dolgait (pl. foglalkozások, ruházat) miből fizessük, vagy fosszuk meg mindentől, amikbe már belekezdett és szereti? Így is kevesebb dolgot tudunk neki megadni, mint korábban.

Szóval tényleg sajnálom, hogy nem jön be ez a vállalkozásosdi, de értelmetlennek látom így, illetve nagy felelőtlenségnek tovább folytatni, a fentiek tükrében. A hozzáállása is zavar. Szerintem sokkal jobb lenne elmenni alkalmazottnak (lenne is hová), és rendszeres fizetést kapnia, mint hónapról hónapra élni, aggódni és veszekedni.

Mit gondoltok? Mit tennétek a helyünkben?

(Légyszíves normális válaszokat írjatok.)