Olvastam egy vállalkozókkal kapcsolatos könyvet, és ez az ötletem támadt, ez lehetséges?

Szóval ez ma már nem lehetséges?

Kettes, miért?

Nem létezett óra. papíron létezett csak minden.

Én csak ilyen viccesen írtam ki a kérdést :D. Nyilván nem akarok ilyet csinálni. De nagyon érdekel, hogy mennek ma, meg régen hogy mentek ezek a dolgok. A könyv írja amúgy, hogy 2012ben vége lett ennek, mert akkor korlátozták a cégek közti készpénzes fizetést.

Aztán hátha hozzáértők itt írnak ilyeneket talán.

Egy egyszerű példán keresztül bemutatva a konstrukció így nézett ki: ... alapított egy céget, ami fiktív adás-vételeket bonyolított le. Például papíron akár egymillióeurós (akkor még többtízmillió koronás) nagyságrendben gyűrűket vásárolt, amiért szintén csak papíron kifizette az eladónak a vételár és a húsz százalék körüli adó összegét. A gyűrűket aztán eladta egy külföldi cégnek, minek következtében jogosulttá vált az adó visszaigénylésére is azt ugyanis mindig csak a láncolat utolsó tagja, a végfelhasználó köteles kifizetni. Ekkor... cége adó-visszaigénylési kérvényt nyújtott be a nagy...i adóhivatalba, és az intézmény az igazgatónő asszisztálásával át is utalta a kérvényezett összeget, ami rendre több millió korona - több százezezer euró - volt.

A pofonegyszerű konstrukció hatékonyságát egyrészt maga az adóhivatal igazgatónője biztosította, de elsősorban a rendszer hiányosságai tették lehetővé. Akkoriban ugyanis egy cég bármekkora összeget kifizethetett egy másik cégnek készpénzben. Ezáltal a hivatalos számlákon - amik alapján az adót visszaigényelték - gigantikus összegek szerepeltek, miközben a valóságban egy cent sem cserélt gazdát, és az ügylet teljesen fiktív volt. A '90-es években elkövetett számla- és biztosítási csalások ideje lejárt, a védelmi pénzek elapadtak, a stafétát az efféle adócsalások vették át. A bűnszervezet már nem a vállalatokat vagy a biztosítókat károsította meg, nem a kisvállalkozókat zsarolta, hanem

mindannyiunk zsebéből vette ki az utólag felbecsülhetetlen mennyiségű pénzt. Ami még ennél is sokkolóbb, hogy a törvényhozás csak 2012-ben korlátozta a cégek közti készpénzes fizetést. Amig az ügyleteket nem kellett banki átutalásokkal végrehajtani, a pénzmozgás bemondásra működhetett. Nem volt ez más, mint az államkassza módszeres kirablása. A bűnbanda tagjai ekkor még a saját cégeik nevében lopták meg a rendszert - pontosabban az adófizetőket, amit az hivatali vezetővel ápolt közeli kapcsolat tett lehetővé. Persze előfordult, hogy ügyleteik gyanússá váltak, és ellenőrzést küldtek ki rájuk, erről azonban mindig előre értesültek. Mire az ellenőrök kiértek, előkészítették kasszát, a könyvelést és az árut is, a kontroll pedig soha nem talált semmilyen hiányosságot. Mivel a felállás működőképesnek bizonyult, a csoport számos tagja cégeket alapított, és nagyban kezdték el művelni a csalást.

A profit szétosztása egyszerű képlet alapján zajlott: kb harminc százalék S L-hoz és a maffia közös kasszájába vándorolt, tíz százalékot kapott a R által biztosított rendőrségi kapcsolat, tíz százalékot tett zsebre a m-i adóhivatal igazgatónője a pénz felét pedig azok tarthatták meg, akik nevén a cégek működtek. A csoport így havi jelleggel többmillió koronás - százezereurós nagyságrendű nyereségre tett szert. A „kaszálás” majdnem egy

évtizeden keresztül zavartalanul működött, és nem csak a nagym-i adóhivatalon keresztül.

Itt van a könyvből a történet :)