Alkalmazottnak lenni egy idő után nem az élet elpocsékolása?

Alkalmazottnak lenni egy biztos dolog, főleg jó végzettséggel és sok tapasztalattal, nagy tudással. VÁllalkozóként állandó a veszély, hogy mindenedet elveszted, folyamatos a bizonytalanság.

Alkalmazottként maximum elveszíted a munkahelyed, de ezzel nem mindened megy tönkre, nem évek munkája és rengeteg befektetett pénz, energia vész kárba. Ha nem találsz új helyet maximum elköltözöl.

Összefoglalva állalkozóként nagyot "nyerhetsz" de nagyot is bukhatsz, míg alkalmazottként kevesebbet kapsz, de kisebb a bukás is.

Ki mit választ: a biztos keveset, vagy a bizonytalan többet?

Ezt kel leldönteni.

"Alkalmazottnak lenni egy biztos dolog, főleg jó végzettséggel és sok tapasztalattal, nagy tudással"

Erről sokat tudnának mesélni azok a nagy tudású, nagy tapasztalatú, több diplomás alkalmazottak, akik 50-55 évesen vesztették el a munkájukat egy átszervezés/tulajdonos váltás, stb miatt.

Tucatnyi olyan korábban megbízható munkaadónak számító nagy cégről tudok, ahol a tulajdonosváltással együtt 90%-ban kisöpörték a korábbi állományt és hozta az új tulaj a saját embereit.

Egyik napról a másikra.

Kevés kiszámíthatatlanabb és bizonytalanabb állapot van, mint alkalmazottnak lenni.

Hiába van diplomám, tudtam, soha egyetlen napot nem akarok alkalmazottként dolgozni. És nem is dolgoztam.

Nem mondom, az elején sokkal-sokkal nehezebb egy vállalkozást felépíteni, mint kényelmesen ellenni egy alkalmazotti állásban.

Hatalmas kitartást, kudarctűrést, önállóságot, proaktivitást kíván, a tizedik pofon után 11-edjére is fel kell állni.

Erre az alkalmazottak döntő többsége képtelen és lehet hogy fog keresni 500-600e Ft nettót is akár, de soha nem fog kivenni 100+M Ft-ot egy évben osztalékként.

Mert ha van egy kis vegyesboltom a sarkon akkor ki fogok tudni venni 100+ milliót osztalékként? :O Érdekes elgondolás.

Az a baj, az emberek fejében a VÁLLALKOZÁS mint valami csoda él, hogy az csak az ELIT kiváltsága és mindenki milliárdos lesz aki vállalkozó...

Még a legmenőbb vállalkozások is ugyanúgy bedőlhetnek 1 nap alatt, mint ahogy egy sima alkalmzott elveszíti a munkahelyét.

Csak a vállalkozó elveszíti MINDENÉT, amit felépített, addig az alklamazott maximum a megszokott helyet veszíti el ahova nap mint nap bejárt dolgozni.

Nem az élet elpocsékolása, hiszen az életed nem a munkából áll(jobb esetben).

Az hogy hol nyomod le a napi 6-8-10 órádat még nem te leszel, csak a munkád.

Ha hajlandó vagy kockáztatni és többet dolgozni mint az átlag, akkor hajrá, de a többség beleértve magamat is megelégszik X forinttal.

Sikeres volt kb. 5 nap szabadságod van, arról nem is beszélve, hogy mennyire stresszes, így azon az 5 napon is azon jár az eszed, hacsak nem képzed magad olyan irányba is.

Ilyen feltételekkel pedig alkalmazottként is jól lehet élni, az én életemben gyakorlatilag semmit sem változtatna ha kétszer annyit keresnék mint most.

De ha valakinek megéri, csinálja, ez viszi előre a világot.

Dolgozni ígyis-úgyis az élet elpocsékolása definíció szerint.

Az alkalmazotti lét csak annyiban különb, hogy a cég profitja effektíven az a pénz, amit tőled ellopnak az alkalmazásod során.

Nem olyan egyszerű vállalkozni mint azt sokan elképzelik... először is szükséges egy elképzelés/üzleti terv/alapkoncepció, amit ugye meg is kell valósítani, amihez persze pénz is kell. A kapcsolati tőke fontosságáról nem is beszélve, főleg Magyarországon.

A vállalkozó közgazdasági definíció szerint:

- olyan személy, aki saját nevében, saját felelősségére üzletszerű tevékenységet folytat miközben személyes kockázatot vállal.

A legtöbb ember nem szeret kockázatot vállalni, inkább bemegy a kis munkahelyére leüli a napi 8:30 órát és hazamegy, amivel semmi probléma nincsen, mivel nem lehet mindenki vállalkozó, ráadásul a vállalkozással foglalkozni kell, sajnos nem úgy működik, hogy felépítettél egy vállalkozást, és utána viszontlátásra.